Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
Minthogy ez az igény ma nagyon erős és a szórakozási lehetőségek igen változatosak, folytatja aztán Felsenstein, sok olyan ember téved be a szinházba, aki egyáltalán nem tudja, mi vár ott rá. „Egyszer elmennek szinházba is", Ugyanúgy, ahogy cirkuszba, moziba, tánclokálba, jégrevühöz vagy a sportpályára mentek volna. A mai szinházi közönség körében, az emberek egy bizonyos százaléka egyáltalán nem tudja, mit is akar keresni vagy találni a színházban. És jóllehet nem tudják - véli a továbbiakban -, egyesek közülük, éppen ezen az estén döbbennek rá először, hogy a színház tulajdonképpen nagyon szép lehet. És most ezek az emberek, folytatja Felsenstein gondolatát Melchinger, beleütköznek abba a nehézségbe, hogy az önmagukban felfedezett elementáris kedvet a játékhoz, csak bonyolult, évszázadokon keresztül előállított és átvett, többnyire konvencionális formákkal elégíthetik ki, rejtélyes szokások hegységével találják szembe magukat. Mindketten, Felsenstein és Melchinger is, ebből kiindulva, megfogalmazzák a zenés szinház feladatát: A zenés szinház feladata tehát az lenne, hogy elhordja ezt a hegységet és az embereknek olyan élményt közvetítsen, amely a konvenciók ismerete nélkül, meghonosodott szokások ismerete nélkül is, hozzáférhető számukra. És ugyanigy kell elhordani a megszokások hegységét azok elől is, akik jó barátságban vannak ezekkel a szokásokkal, olyan barátságban, hogy elaltathatják magukat tőlük és a drámai valósággal mindenekelőtt közömbösségüket, meg indolenciájukat állitják szembe.22-A másmilyenre irányuló kíváncsiság fentnevezett varázsát - Felsenstein fel szeretné ébreszteni a képzetlen nézőben - oda vezeti vissza, hogy minden ember, tudatosan vagy nem tudatosan, vágyik mindarra, amit a hétköznap, a magánélet, a realitás nem nyújthat számára. Tehát a szinház, sőt a Felsenstein kialakította zenés színház is, mégis „a hétköznaptól való menekülés” len- 41