Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

Max Dèssoir, a művészet születését és tagolódását vizsgálva, többek között, szembefordul a munka és ritmus

1 ft

szerves kapcsolatának, különösen Bücher képviselte, * elméletével is, miközben arra hivatkozik, hogy azok a példák, amelyeket ez az elmélet felhoz, nem illenek a vadász- és nomádnépek életmódjára, de nem illenek az állattenyésztő népekére sem. Â művészet keletkezésének más oka van, és csak miután már létezett ritmikájukban megalapozott zene és költészet, használták fel őket azoknak a céloknak az érdekében is. Dessoir kihangsúlyozza a „tisztán-esztétikai" indítékokat, és úgy véli, ha ezek nem lettek volna hatékonyak,

akkor zene, tánc és dráma sosem szabadultak volna ki a különféle munka- és élettevékenységekkel való közössé gből.19-Vagyis, a munkafolyamat-művészet kapcsolatában szervetlen jelenséget lát, szükségszerűen időleges bajt, és nem ismeri fel a tényt, hogy a természetesen közrejátszó „tisztán esztétikai" elem, a művészeti tevékenység fölött érzett öröm, csak az összes életszükségletek biztosításának az alapján vált lehetővé. „Utazók" megfigyelésére való hivatkozással aztán, Dessoir úgy véli, hogy az úgynevezett primitiv emberek, művészi gyakorlatukkal

láthatóan, a tevékenység elől menekülnek és el akarják felejteni igazi életüket.20-Aztán általánosít:

A művészet elmélyült létfajta, amely a megszokott lót elutasításából nő ki.

Ennek a munkának nem lehet az a feladata, hogy közelebbről foglalkozzék ezzel az alapvetően esztétikai problémával általában; csak annyiban térhetünk ki rá, amennyiben a mü konkrét tárgyával összefüggésben állnak.- 39 -