Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

éppen a zene is, amelynek technikai-formélis struktúrája, Jóllehet rendkívül fontos és szükséges a tolmácsolás és alkotója Intencióinak a megvalósítása szempontjából, formai felismerése azonban, az előadás alatt, a közönségnél fölösleges és mellékes. Értéke a zenés színház számára kizárólag abból adódik, vajon Jelentős-e a színházi történés mondanivalója szempontjából. Ilyen értelemben kell a színpadi eszközöknek mindig valamit „gondolniuk", „jelenteniük", „kifejezniük" stb.

Ebben az összefüggésben, a zenés színház ellenzői szivesen hozakodnak elő azzal az érvvel, hogy a formálisan kidolgozott megjelenítés figyelmen kívül hagyása, a színházat formátlan valóságábrázolásra csábítja, megengedhetetlen naturalizmusra a színpadon. Ennek az érvnek az alapján különleges figyelmet kell szentelnünk a színház és élet viszonyának és a színpadi stilus kérdéseinek.

Szinház és élet

Már említettük,milyen alapvető jelentőségűek a szinház és az élet közötti vonatkozások, va..-aaint a reális valóság és a szinpadmüvészet visszatükrözte valóság egymáshoz való viszonya.

A fenti nézetek itt már csak kiegészítésre szorulnak, különös tekintettel arra a még mindig elterjedt nézetre, hogy a szinház - mint „játék" - nem a reális valóságot ábrázolja, hanem „látszat"-valósággal van dolga, „eszményitett" világgal, „illuzió"-léttel, ahova az ember a hétköznapokból menekül.

Ezeket az érveket minduntalan érvényesítik, a művészet szempontjából általában, különösen azonban a színházművészet tekintetében.

Az erre vonatkozó, nagyszámú példák közül itt csak egyet hozunk fel, amely általánosan és különösen is jellemző erre a problémára.- 38 -