Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A klasszikus dráma utáni korszak fejlődési tendenciái
forma az ő korában már nem volt képes arra, hogy a valódi, szerfölött bonyolulttá vált életet, az egyéninek és a társadalminek összehangolásában ábrázolja, Bjelinszkij rámutat, miért van ez igy. Jóllehet még nem ismeri fel, hogy ezek az uj adottságok döntő drámai formaváltozásokat feltételeznek; azt követeli azonban, hogy forduljanak olyan irodalmi formákhoz, amelyek a valóságot megfelelően tudják visszatükrözni, mert ezt a követelményt fontosabbnak tartja, mint például valamely régi forma merev megőrzését. Ha ezt a felfogást összehasonlítjuk, mondjuk a korabeli német drámaelméleti szakemberek, mint Freytag és Ludwig felfogásával, a különbség olyan nyilvánvaló,hogy aligha kell különösképpen kiemelnünk. Érdekes azonban, hogy a XIX. század legkiemelkedőbb német költőszemélyiségei az elbeszélőmüvészetnek ezt az eluralkodását mindig úgy érezték, mint a drámairás nagyobb feladatáról való lemondást. Jellemző erre Gottfried Keller reagálása, aki hetvenedik születésnapja ünneplésekor kijelentette: most látja csak micsoda siralmas korban él, amikoris nagy költőként ünnepük, pedig élete folyamán egyetlen drámát sem hozott létre. Amikor Bjelinszkij azt mondja, hogy az epikus műfajokban jobban és természetesebben olvad össze a képzelet a valósággal, a művészi lelemény az egyszerű, lehetőleg természetiül leirással, mint bármely másféle költői műben, amikor megállapitja, hogy az epikus formák alkalmasabbak arra, hogy az embert - különös tekintettel a társadalomhoz való viszonyára - költői módon mutassák be, akkor ezzel éppen az egyéninek és a társadalminak - a korabeli drámá- * ban mindkevésbé jelentkező - összehangolását követeli. Felismeréséhez, hogy az epikus formáknak jutott a közélet képekben történő ábrázolásának a feladata, kiegészítésül hozzá kell fűznünk, hogy hiszen éppen ebben az időben a szinház is, a legkevésbé sem méltó már nyilvános jellegéhez, hogy éppen ebben az időben szinház és dráma messze- 134 -
