Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

tekintve fogható fel, hogy nyelvi-irodalmi rögzítése csak az egyik - természetesen lényeges - részét teszi ki és ráadásul nem is egyszer és mindenkorra rögzített, hanem a színház törvényei szerint változtatható és alakítható, A színház sajátos törvényei alapján - emlékezzünk csak ennek a munkának az első részében nyilvánított nézetekre -, a színdarab meséje, az előadás szempontjából mindenkor uralkodó feltételek szerint, különbözőképpen érthető, olvasható és értelmezhető, anélkül, hogy maga a mese döntően megváltoznék.

Brecht maga érdekes példát ad a „régi" színdarab, a Hamlet meséjének ujraolvasására.

A nyugat-berlini Schiller Theater és a kelet-berlini Maxim Gorkij Theater körülbelül egyidőben mutatta be Schiller „régi" drámáját, A haramiákat. Elképzelhető, milyen eltérő volt a szinpadraállitás alapját képező egyazon mü meséjének olvasási módja és értelmezése.

Ebből azt következtethetnők, mintha a mese meghatározásánál és értelmezésénél kaput nyitnánk mindenféle önkénynek.

Ehhez először is Ismételten le kell szögeznünk, hogy az események egyszerű kapcsolata, vagy a színdarab puszta történésfolyamata, jóllehet nagyon fontos a mese meghatározása szempontjából, még nem jelenti magát a meeét. A puszta történósfolyamattól úgy jutunk el a meséhez, ha megkérdezzük, hogyan kapcsolódnak az események és miért Így megy végbe a történésfolyamat, nem pedig másképp stb.

Vagyis, a mese meghatározása szempontjából a történé sfolyamat egyes indítékai a lényegesek.

Ezt a szempontot különösen Diderot hangsúlyozta. Diderot is kiemeli - közben Arisztotelészre hivatkozva - a mese, vagy ahogy alkalmilag nevezi, a terv jelentőségét.

Akár ismeirt témát dolgozunk fel, akár teljesen újat találunk ki, mondja Arisztotelész alapján, mindkét esetben- 125 -