Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

legelőször is a mesét kell felvázolni, csak aztán gondolhatunk a mesét kitágító epizódokra vagy körülményekre.

Az Iphigenia-téma és saját, A családapa cimü színdarabja példáján kérdezi aztán a történések különböző indítékait: Miért Ítélték arra a hercegnőt, hogy az oltáron haljoh meg? Miért áldozták fel az idegeneket abban a barbár országban, ahol a fivére rátalál? Hogyan fogták el a fivért? Jóslatnak engedelmeskedve érkezik. És minek ez a jóslat? A testvére felismeri őt. Miért nem történhetett azonban másképpen ez a felismerés?

Ezzel kapcsolatban Diderot rámutat a tartalom és mese közötti fontos különbségre: a tartalom mindenki, a többivel azonban a költő saját belátása szerint bánik. Az indítékok, amelyeket Diderot az Iphigenia-téma példáján kérdez, kívül esnek a tartalmon és a mesében kell kiegészíteni őket.

Brecht felfogása e tekintetben teljesen hasonló. Egy epikus színpadi jelenet-alapmodelljében, Az utcai íelenetben, igen egyszerű példán ábrázolja az utcai baleset mindennapi eseményének színpadi-demonstráló megismétlését, hogy ezzel mutassa meg az epikus színház elemi eszközeit és sajátos rendjét és módját.

Anélkül, hogy mélyebben foglalkoznánk a közben felmerülő speciális problémákkal, itt csak egy részletet ragadunk ki.

Brecht azt mondja például, hogy az ábrázoláshoz az áldozat egész sor tulajdonságára volt szükség. Zavart volt? Figyelmetlen? Mi teszi ezt hihetővé? Mi mutatott rá a viselkedésében, hogy éppen ezek a körülmények és nem mások tették figyelmetlenné? stb. Ebből is világosan kitűnik, hogy egy puszta történés, vagy akár a valóság történésfolyamata, csak meghatározott indítékok hozzájárulásával válhat mesévé, még akkor is, ha az indokolás és annak magyarázata módjában elképzelhető nagy különbség van Diderot és Brecht között.

126 -