Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szocialista realizmus

lentétek megnyilvánulhatnak különböző személyek között, de létrejöhetnek egy személyen belül is, párbeszédben vagy monológban. De ha azt látják, hogy egy szereplő mellében két szív dobog, ez a különböző társadalmi eszmék, különbö­ző érzelmi beállítottságok harca, amely a harcban álló osztályok eszméit és érzelmeit fejezi ki. Ha ilyen szem­pontból megvizsgálnánk a kiváló művészeti alkotások sorát, minden esetben fellelhetnénk ezt. Az ilyen kutatás egyike azoknak a feladatoknak, amelyek irodalomtudományunk és színháztudományunk előtt állanak. Ezzel kapcsolatban fel szeretnék vetni egy olyan kérdést, amely sok izgalmat okozott. Egy időben divatban volt azt mondogatni, hogy a művészeknek, s köztük a dráma­íróknak is alaposan tanulmányozniuk kell a dialektikus ma­terializmust, meg kell érteniük, milyen formákat ölt a dialektikus materializmus a művészi alkotómunkában s az­után ennek megfelelően kell imiuk. Ez a hozzáállás termé­szetesen tökéletesen helytelen. Először is helytelen volna azt gondolni, hogy a szocialista realizmus csak olyan em­berek számára elérhető, akik teljesen elsajátították a dialektikus materializmus tudományát. Ez azt jelentené, hogy kiemelnénk a marxista filozófiát kitünően ismerő irók - ha vannak ilyenek - kis csoportját és csak őket tarta­nánk „teljes jogú" szocialista íróknak, a többiek pedig csupán megtűrt embernek számi tanának. Ez tökéletesen hely­telen volna. A szocialista realista iró munkássága, termé­szetesen, alapulhat a marxizmus-leninizmus alapos ismere­tén. De elképzelhetünk olyan embert is, aki szenvedélyesen vágyik arra, hogy aktivan harcolhasson a szocializmusért, de igen keveset tud a dialektikus materializmusról. Az ilyen művészt magával ragadta a szocialista forradalom s e forradalom ábrázolásánál ösztönösen feltárhatja életűnk sok fontos vonását. Világosan megérti, milyen harc folyik, az egyik harcoló fél mellé áll, de nincs olyan filozófiai képzettsége, amelynek alapjám úgy átfoghatná az élet egé­- 77 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom