Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szocialista realizmus

szét, ahogy erre a dialektikus materializmus módot ad. Ez az iró egyszerűen és közvetlenül, a maga megfigyeléseit Írja le. De ez az alkotás a proletariátus törzskara, pártunk számára hasznos művészi félgyártmány szerepét töltheti he a pontos, dialektikus materialista következtetés levonásához.

A szocialista realizmuson belül tehát rendkívül sok fokozat lehetséges.

Ha az iró elsajátította a dialektikus marxista szemléletet a szociológiában és a filozófiában, úgy ez igenigen jó dolog, üdvözlünk mindenkit, akinek megvan a tehetsége és a lehetősége e módszer elsajátítására. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a művésznek először igen sok időt kell fordítania annak átgondolására, hogy Írjon dialektikus materialista módszerrel, hogyan használja fel a dialektika törvényeit alkotó munkájában, s csak azután lásson hozzá az Íráshoz. Még a szociológiában és a filozófiában kitünően jártas művész is hibát követhet el, ha az alkotómunka folyamatában állandóan a dialektikus materializmus tételei nyüzsögnek a fejében. Különösen elterjedt nálunk egy olyan nézet, amelyet Lenin olyan haragosan gúnyolt ki a Kik azok a néubarátokban. Van Meyrinknek egy szép meséje a százlábúról, önök tudják, hogy a százlábú eléggé bonyolult élőlény, amely azonban száz lába és bonyolultsága ellenére is kitünően megbirkózik életfunkcióival. De egyszer egy varangy megkérdi tőles „Feltehetek neked egy kérdést?" - „Tessék." - „Ha az első lábaddal előrelépsz , milyen lábaid maradnak hátul? És amikor a tizennegyedik és tizenkilencedik lábadat behajlitod, mit tesz akkor a huszonegyedik lábad?" A százlábú annyira elgondolkodott ezen, hogy nem tudott többé járni. Nem szabad elszürkiteni, elsiváritani az alkotói folyamatot. Ha művészi módon, szocialista lelkiismereted szerint rögzíteni kívánsz egy folyamatot, ha le akarod festeni a harc egyik mocskos vagy csodálatos aktusát - csak nem mondhatsz le- 78 -