Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szocialista realizmus

A kispolgár ezt mondta: „Tőlünk távol áll a politika. A proletariátus, ez a tömeg-osztály hőzöng, mi azonban individualisták vagyunk. A mi dolgunk azt megírni, hogy milyen torz a világ. A mi dolgunk azt megírni, milyen aljas rendszert teremtett a nagyburzsoázia - s ha kissé karika túri szt ikusan is, mégis tudományos becsületességgel mutatjuk meg a világot."

A tagadó realizmus tehát a művészek tisztán naturalista csoportjánál, azoknál, akik objektiven, rendkívül becsületesen Írják le a burzsoá rendszert, arra vezet, hogy elsősorban a valóság negativ oldalaival foglalkoznak, hiszen a burzsoázia e része egyáltalán nem tartja „szépnek" az életet. „Szőröstül-bőröstül a burzsoázia foglyai vagyunk, megátkozzuk, jajgatunk kétségbeesésünkben, de szabadulni nem tudunk” - ez a kispolgári naturalizmus vezérszólama.

Ha a realizmus orosz irodalmi formáit vizsgáljuk, akkor részint liberalizmust találunk /turgenyevi iskola/, részint naturalista realizmust, amely valamiféle utópiát fejez ki /mint Tolsztojnál/, vagy pedig romantikába hajló realizmust, amely tétovázva távolodik a valóságtól.

Határozottabb, távolodást jelent a valóságtól a romantika. A burzsoá romantika magva az illúzió, az illuziószomj. Azok a művészek teremtik meg a l’art pour l’art-t, akik eléggé becsületesek sülhoz, hogy ezt megértsék. így beszélnek: „Menekülök a valóságtól. Sót, még ha a valóságot ábrázolom is, akkor sem maga a tárgy érdekel, hanem az ábrázolás, az ábrázolás technikája, a művészetnek tisztán művészi oldala." Nyilvánvaló, hogy a reális feladatoktól való eltávolodás forrása a tagadó realizmus. S művészek valóban olyan müveket alkotnak olykor, amelyek a burzsoá rendszert ostorozzák. /Flaubert/

Mások viszont ezt mondják: „Nem a l’art pour 1’artban rejlik a lényeg; megnyugtató, békéltető, a politikát távoltartó fantáziára van szükség, az emberi szellem gyö- 65 -