Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
Tíz éves a Kamara Színház
orosz és a külföldi irodalomban. S ehhez nincs is megfelelő érzéke, fiégi, felszínes, úri és némileg fantáziáié, felszínes esztétizálásból a forradalom vihara megszülhet egy uj világot, amely szintén külsőleges, de monumentális, áhhoz, hogy e monumentális formák valódi tartalommal telítődjenek, s ne maradjanak sivárak, hidegek, mélyenszánté és izzó drámákra van szükség. A drámairodalom ma a színháznak minden formájával él. Az uj formák keresői, és azok, akik nem keresik e formákat, az úttörők és a régi utat taposók egyaránt a drámairodalom további fejlődésétől függenek. Természetesen ostobaság azt mondani, hogy ha megvan a hangszer, kerül zenész is. Egy jó hegedű egyáltalán nem biztosíték arra, hogy szép hegedüszó hangzik fel rajta, de a zeneszerzőnek mindenképpen alkalmazkodnia kell a hangszerek adottságaihoz. És itt szembetűnik, hogy a színház - ha nem is kialakult formáival, de tematikai törekvéseivel - formálja a drámairodalmat. A mai drámaírók igy is készülnek munkájukhoz: darabot Írok a Kis Színháznak, az Első vagy a Második Művész Színháznak, a Kamara Színháznak; annyira különbözőek és emellett annyira érdekesek, hogy sajátosságaik figyelembevétele épp annyira döntő a drámairó számára, mint ahogy a z.-beszerző másként komponál hegedűre, zongorára vagy flótára. Amikor azt mondom, hogy a színház meghatározza drámairodalmunkat, ezzel nem akarom azt állítani, hogy nincsen uj drámairodalmunk. Drámairodalmunk van és gyorsan fejlődik; a szinház és a drámairodalom azonban nem talált egymásra, alkotói keresésük nem eléggé egybehangolt. Az újjáalakuló Forradalmi Drámaírók Szövetségének egyik feladata éppen az lesz, hogy gyökeresen rendezze a színházak és a drámaírók közös munkáját. A Kamara Szinház, a forradalom előtti esztétika e gyermeke, Ígéretesen lép át második évtizedébe. Feltétlenül ott látom helyét a nagy színpaddal rendelkező moszkvai színházak között. Meglátjuk, mi lesz a továbbiakban. /192V- 58 -
