Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A színházi kritikáról

A SZÍNHÁZI kritikából

Arra a kérdésre, hogy milyen segítséget nyújthat a szinházi kritika, a következőt felelhetem: A kritika elsősorban ne a színházaknak, hanem a közönségnek legyen segítségére.

Az esetek nagy többségében a kritikusok kevésbé jártasak a szinház területén, mint a szinházi dolgozók. Igen kevés olyan esetet ismerek, amikor a szinházi kritika hozzájárult volna a szinház fejlődéséhez, korunkban pedig egyáltalán nem tudok ilyen esetről. Sokkal könnyebb segítséget nyújtani a közönségnek. Közönségünk fiatal, olyan időszakba lépünk, amikor a szépirodalom és a szinház hatalmas tájékoztató és nevelő szerepet tölt be. Belinszkijekre van szükségünk s természetesen kisebb kaliberű kritikusokra is, akik azonban müveitek, lelkiismeretesek, kommunista érzelmüek, s akik segítséget nyújtanak a közönségnek ahhoz, hogy megismerje a régi és uj irodalom, a régi és uj szinház ajándékait. A munkáslevelezők ebből a szempontból csupán olyan anyagot adhatnak, amely a fejlődő proletár avantgarde bizonyos rétegeinek a színházhoz fűződő kapcsolatáról ad számot. A munkáslevelezők tudása jelenleg oly csekély, hogy teljes bizonyossággal megjósolható: véleményük egyetlen évnyi komoly tanulás után teljesen meg fog változni. Ezért a hivatásos kritikára hárul az a feladat, hogy felvilágositsa, nevelje a közönséget. Természetesen ehhez is olyan magas fokú képzettségre van szükség, amellyel kritikusaink többnyire nem rendelkeznek. A recenziók Írói legtöbbször a firkászok közül kerülnek ki; az olyan fürgetollu emberek közül, akik csupán azért- 59 -