Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szovjet hatalom színházi politikájának alapjai

kotásaiból, mégis e müvek tízszer közelebb állnak hozzájuk, mint a legújabb tákolmányok. Ennek oka az, hogy a proletariátus az előbbiekből sok mindent megért , mégpedig azért, mert van mit megérteni belőlük. A formalista művészet formai eredményeit csak az Ínyenc formalisták értik meg, a közönség számára azonban nem mondanak semmit. Meghökkenthetjük a formával, akár fejbe is csaphatjuk egy fazékkal - de a fejnek szellemi táplálékra van szüksége. Néhány művészetben még nem nyújtjuk ezt, de nézzék meg, milyen perceket él át irodalmunk

és festészetünk? Nézzék az irodalmárokat: Szejfullinát,^* n

Leonovot, a proletár ifjúságot, amelyből már uj olvasó réteg kerül ki - s láthatják, hogy valamennyien, amint azt Pereverzev professzor kitünően mondta, arra az útra léptek, hogy a klasszikusokra és narodnyikokra vissza-visszatekingetve - szocialista tartalmat fejezzenek ki. Ez olyan tény, amely nem vonható kétségbe.

Az utóbbi időben a következő jelenséget figyeltük meg Moszkvában: megnyílt egy képkiállitás, amelyet a szó szoros értelmében véve állandóan zsúfolásig megtöltöttek a látogatók. Kik voltak ezek a látogatók? Vöröskatonák, diákok, munkások. A képkiállitás elég gyenge volt, de helyes volt az, hogy a peredvizsnyikek eredményeire támaszkodott. Amikor ironizáltak a peredvizsnyikeken, azt mondottam: bolond lyukból bolond szél fuj ! Aki a hanyatló osztályhoz tartozik, gúnyolja őket. De várjanak csak, jön az az osztály, amelynek valódi mondanivalója van, s az megérti,honnan kell kezdenie a kultúráját.

Ezért mondom, hogy Oroszországban elsődleges érdekünk, hogy megőrizzük művészi eredményeinket, köztük az akadémiai színházakat, amelyek ebben a vonatkozásban a régi művészet kincsestárai.

Azt jelenti-e ez, hogy politikánk muzeum-politika, hogy lényege a régi értékek megőrzésében rejlik? Természetesen, nem.- 19 -