Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
A szovjet hatalom színházi politikájának alapjai
Voltak olyan pillanatok, amikor a futurista művészet ellen szörnyű hajsza indult, amikor még pártunk Központi Bizottsága is igen haragosan nyilatkozott /nyilt levélben/ erről a művészetről. Mégis ki merem mondani, hogy ebből a levélből nem szabad könyörtelen következtetéseket levonni. Rámutattam arra, hogy ha most hajszát inditunk a futurista tábor ellen és háborút üzenünk neki, akkor sok fontos eredményt tehetünk semmissé. Lassan-lassan mindenki elfogadta azt az álláspontot, hogy nem szabad teljesen hátat fordítanunk e művészeti formáknak, nem szabad ellenségesen közelednünk feléjük, miután ezek is hasznosak lehetnek számunkra. A proletár művészetért tulajdonképpen kevesebbet tettünk, mint kellett volna, mert szűkében voltunk az anyagi eszközöknek. Erre azt mondják nekem: „Az akadémiai színházakra van pénzük?" Valamit azért ezen a téren is tettünk, és ami kor az uj művészet erősödni kezdett, az állam figyelemmel fordult felé; most nagy előkészítő munka folyik az irodalom és más művészetek terén és olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek előnyösen hatnak a proletár kultúra kialakulására - ez a kultúra fejlődik és hamarosan ragyogó eredményeket mutat majd fel. Azt jelenti-e ez, hogy itt vízválasztót kell vonnunk: egyik oldalon áll a proletár művészet, a másikon az akadémiai és ez a két ág nem egyesülhet egy mederben? Az akadémiai művészet fennállásának célja, hogy példaképpé, útmutatóvá váljék az uj művészet, az uj színház számára. /Ez nem jelenti azt, hogy utánozni kell a régit, hanem azt jelenti, hogy az uj művészet, az uj színház sok hasznosat merithet innét, és minél többet merit, annál jobb; ezért is őrizzük meg e „lelőhelyeket"./ Mondjuk ki bátran: némiképp akademizálni kell a proletár művészetet és akademizálni kell a futuriz— must is. Nem Akadémiává kell őket változtatnunk, hanem 20 -
