Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szovjet hatalom színházi politikájának alapjai

Ezután jött el az értelmiség harmadik nemzedéke - szintén nem érdemek nélkül -, de ez a nemzedék már a bur­zsoázia kenyerén élt, nem csupán abban az értelemben, hogy kiszolgálta érdekeit, hanem abban az értelemben is, hogy a gazdag polgárság jól megfizette a művészetet. Jól tartotta a mérnököket, ügyvédeket és orvosokat, s ugyanezt tette a művészekkel is, de természetesen csak akkor, ha a művész nem csipkedte, nem érintette érzékeny pontjait. A művész azonban még nem felejtette el, hogy apja társadalmi refor­mer és tanító volt, hogy az orosz művészet hivatása az, hogy szószékké váljon, megrendítse a sziveket és az agya­kat és jobb jövő felé vezesse a népet. A kilencvenes és a kilencszázas évek értelmiségének legjobb képviselői nem akartak a burzsoázia előtt hajbókolni, térdet hajtani előtte. Filozófiáról és etikáról beszéltek, hatalmas, örök kérdésekről, csillogó külső formát teremtettek, erősitget­­ték, hogy a színház szent művészet - és ez már a halál le­heleté volt. Gyakran találkozunk magas rendű formamüvészettel olyan korszakban, amikor a tartalom elveszett és amikor a művész arra törekszik, hogy az elveszett tartalomért csi­szolt formával kárpótoljon; e kor müveire a bomlás nyomja rá bélyegét; a művészek uj axiómákat gondolnak ki, az al­kotómunkának csak az egyik vagy a másik oldalát tanulmá­nyozzák és fejlesztik, ezzel lerombolják a műalkotást - s csupán a kolorit, a rajz, a ritmus marad meg. Ide torkollott mind a hanyatló nyugati művészet, mind pedig a mi művészetünk egy olyan korban, ami kor a mű­vészet fő útvonala az igazi művészet aranyát kikerülve az aranyfüst csillámló ösvényére tért le. A másik ösvény az epigonizmus volt, a régi ismétlése. Természetesen a művé­szek nem tehettek mást, mint hogy a régit ismételjék és hangoztassák, mert nem volt kéznél jobb, de az epigonok akadémiai makacssággal hajtogatták a magukét. Az akadémi­kus művészet gyakran mumifikálódik, hivei pedig gyakran- 17 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom