Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
A szovjet hatalom színházi politikájának alapjai
hihetetlen mennyiségben felvonuló meztelen nőt. Ez jó jellemzés. Soha ilyen mértékben nem árasztották: el a színpadot a meztelen nők, emellett pedig a különböző képtelen ötletek, amelyek szinesek, zajosak - de semmi több. Miután, mint már mondottam, mi mindig kicsit késve követjük Európát, nálunk is megszületett hát az ilyesfajta szinház, de rosszkor jött a világra - a forradalom azonnal megfojtotta. Meyerhold, ez a tehetséges és kitűnő érzékű művész, aki meg tud felelni a forradalom követelményeinek, fokozatosan eljutott a tartalmas színházhoz. Kijelentette, hogy már nem biomechanizmusra van szükség, hanem szociomechanizmusra; ez pedig már realizmus, ha sajátos is. Mandátum^* cimü előadásával a „balos" színházban újjászületett a realizmus, s az uj szinház visszatért az orosz szinház alapvető irányához. Miért emlékezem meg ilyen nagyrabecsüléssel az orosz szinház hagyományairól? Azért, mert értelmiségünk drámairodalmunk atyjától, Gribojedovtól kezdve mindig arra törekedett, hogy az önkényuralom nyomása ellenére a szinházat a nép öntudatra ébredésének fórumává tegye. Ez a szinház hangosan és világosan akarta tudtára adni az igazat a néptömegeknek /legalább is azoknak, akik eljöttek a színházba, többek között a karzatnak, ahol a népi szellemtől áthatott diákság ült/. De ahhoz, hogy az igazat el lehessen mondani, meg kell figyelni az életet, utánozni kell az életet, méghozzá színesebben, világosabban, mint maga az élet, mondanivalónknak hatásosnak és közérthetőnek kell lennie, hogy mulatságosságával és pátoszával megrendítsen, hogy nagy kifejezőerőt nyervén mégse szakadjunk el az eleven élettől; minden olyan legyen, „mint az életben". Ezt a hagyományt fejlesztették a nagy moszkvai és leningrádi színészek nemzedékeken át és ami kor értelmiségünk a legmagasabb fokra emelkedett, mondjuk a hetvenes években, teljes fényében csillogott Osztrovszkij színháza és létrejött az a nagy drámai iskola, amelynek hagyományai ma is elevenek.- 16 -
