Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szovjet hatalom színházi politikájának alapjai

mei, a haladó nemesség, a haladó polgárság, a még hallgató nép nevében. A nemességből verbuválódtak, mert máshonnan nem verbuválódhattak. Kétségtelen tény, hogy megfertőzték őket a nemesi előítéletek és nemesi hagyományok, ebből azonban nem következik az, hogy a nemesség képviselői voltak. Olyan nemesek voltak ezek, akik megtagadták a nemesi rendszert, megtagadták a hűbéri jogokat és Tolsztojjal az élükön, magát a nemességet is, minden jó oldala ellenére. E jelenség árnya megjelent Nyugat-Európában is, de sehol sem olyan erővel, mint nálunk. A nemesi értelmiségből nőtt ki egy rendkívül sajátos művészet első hulláma. Ennél mélyebb elemzésbe most nem bocsátkozom.

A második hullámot a népből kiemelkedő értelmiség jelentette. Ez nem volt olyan értelemben vett proletár értelmiség, mint amilyen a munkapad mellett dolgozó intelligens munkás, vagy a valóban intelligens paraszt - ilyenek csak a kilencvenes években jelennek meg. Ezek különböző, nem nemesi társadalmi rétegből származó polgári értelmiségiek voltak, de gyökereik nem estek távol a néptől, társadalmi hovátartozásukat illetően eléggé közel álltak a dolgozó emberekhez. Ez kispolgári értelmiség volt és legjobb rétegei, élcsapata - a művészek és gondolkodók - végeredményben semmi másra nem támaszkodhattak és semmi másban nem reménykedhettek, mint a néptömegekben. Ez a vonás adta meg ennek az értelmiségnek sajátos színezetét.

Csak futólag időztem ennél a tárgynál, mert nem bocsátkozhatom itt társadalmi elemzésbe - ezzel a kérdéssel egy speciális munkában foglalkozom. így jött létre narodnyik mozgalmunk.

E hatások nyomán született meg az a szinház, amely mindmáig megőrizte hervadhatatlan és halhatatlan jelentőségét - Gribojedov színháza, Puskin szinháza, Gogol színháza, Tolsztoj színháza és különösen Osztrovszkij szinháza. Azt jelenti-e ez, hogy ez a szinház teljes mértékben kielégít minket? Nem, nem mondhatjuk.- 14 -