Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Georg Kaiser

ez, amelyen nem lehet dolgozni. Sajátos, majmoló virtuozitással állunk szemben. Malevics-^’ a rajzokat és térképeket figurázza ki, inkább üzemek vagy nagyváros tervrajzait, mint a földrajzi térképeket,hiszén minden kompozíciója kisebb-nagyobb, bizonyos módon geometrizált tömegek mintegy felülről nézett, különböző szinü festékkel meghatározott csoportjait ábrázolja. Első látásra az a gondolat merül fel bennünk, hogy épületek bonyolult csoportjának tervrajzát látjuk, de aztán rájövünk, hogy egy majom elképzelte tervrajzról van szó. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a gép vagy a tervrajz utánzásakor a művészt egyben a gép technikai feladatai, a tervrajz gyakorlati feladatai is kötelezik. Természetesen nem igy van, a művész felépíthet egy úgyszólván szabad gépet, amelyen nem lehet utazni, amely nem alkalmas semmiféle feladat elvégzésére, amelyben csak „gyönyörködni" lehet. A művész a tervrajz utánzásakor olyan irracionálisán szórhatja szét a tömegeket, ahogyan neki tetszik és különös jelentőséget tulajdoníthat azok éles elméjű kiszinezésének. De gyakran ez csak kárt okoz, mert ennek is, annak is alapelve éppen a célszerűség, és amint eltűnik a célszerűség, eltűnik a lélek is, sőt maga a forma is szétszórttá válik, elveszti meggyőzőerejét. A Punyihoz hasonló kritikusok semmire se mennek dicshimnuszaikkal, mert lényegében mindenki látja, hogy „a király meztelen", nem öltözteti a magas müvésziség elbájoló palástja.

Ugyanez a vonás jut kifejezésre az expresszionisták sematizmusában iss a lélektelenné szürkült stilus, amely hiába fejez ki gyakran szocialista és forradalmi eszmét, a gépnek az ember felett gyakorolt hatalmára utal, vagyis arra a mélységesen burzsoá törvényre, amely ellen egészében véve a szocializmus harca irányul.

Kaiserről megint csak meg kell állapitanunk, hogy nem túl gyakran esik az ilyenfajta sematizmus vétkébe, de például a Gáz cimü dráma mindkét részét épp ez a hiba- 123 -