Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Bernard Shaw

BERNARD SHAW

Bernard Shaw személyében a művészet történetének egyik legcsodálatosabb nevettetőjét üdvözölhetjük.

Amikor Shaw-t olvasunk, felderülünk, szinte szünet nélkül mosolygunk vagy nevetünk. De müvei aggodalmat is váltanak ki. Aggodalom támad azokban a nézőkben, akik ellen Shaw a nevetés nyilait irányítja, aggodalom kél az együttérző nézőben is, amikor Shaw feltárja előtte a kapitalista élet keserű lényegét.

Bemard Shaw kiváló elődje, egy nagy kifejező erejű és keserű lángész, ugyanilyen virtuóz módon még keserűbb nevetést fakasztott. Ez a művész ugyancsak a nevettetés mestere, de a történelmi kor, amelyben élt, még vigasztalanabb. Ez a nagy szatirairó Bemard Shaw honfitársa - Jonathan Swift.

Swift ismerte a vidám, könnyed, ezüstös kacagást is. Gullivere a burzsoá és proletár gyermekek egyik legkedveltebb könyve, emellett azonban Swift ijesztő humorral javasolja, hogy az angol burzsoáziának a szegény angol családok csecsemőinek húsát fel kell használnia, ezt a húst be kell sóznia, fel kell raktároznia és ily módon Ízletes ételhez juthat; ezzel egyszersmind a túlnépesedés veszélyét is felszámolja.

Ha összehasonlitjuk Jonathan Swift és Bemard Shaw humorát, akkor néhány igen érdekes következtetést vonhatunk le. Az ember általában akkor nevet.amikor győz. A fiziológiai nevetés a pszichofiziológiai feszültség oldódása-e feszültség akkor enged fel, ha kiderül, hogy valamely probléma vagy jelenség, amelyet előzőleg rettenetes- 104 -