Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
A drámaíró Goethe
lom nyomorúságának nevez. Engels azt Írja, hogy még a legnagyobb német ember sem győzedelmeskedett e nyomorúságon, sőt éppen ellenkezőleg, e nyomorúság győzte le őt. De ez a diadal nem teljes. Goethe súlyos engedmények áraként hatalmas értékeket teremtett, amelyek ma is fényesen ragyognak, de amelyeket - mondhatnánk elemző módon - el kell választanunk attól a salaktól, amellyel Goethének korával kötött kompromisszumai beszennyezték. Ez a folyamat teljességgel vonatkozik Goethe drámai munkásságára is. Nem gondolom, hogy színdarabjai valaha kedvelt szinpadi müvekké váljanak, de mély meggyőződésem, hogy minél inkább leküzdi ellenségeit az uj, szocialista társadalom, annál inkább előtérbe lép a szocializmus tisztán kulturális feladata, a személyiségnek, az emberségnek az a magas fokú fejlődése, amelyben Marx a szocializmus egyik legfőbb célját látta, s annál gyakrabban fordulnak majd az emberek a költő Goethe, a drámairó Goethe remekműveihez. Meggyőződésem, hogy Goethének az emberre és a társadalomra gyakorolt hatása a-proletariátus végső győzelmének nyomán teljesedik ki. A burzsoá környezetben nem fejlődhetett mindaz az érték, amely Goethében rejlett; a győzelmes burzsoázia nem teremtette meg azt a világot, amelyről első képviselői álmodoztak. Kiderült, hogy a tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század elején élt nagy gondolkodók és költők valódi örököse - amint azt Marx és Engels megjegyezte - a proletariátus. /1932/- 103 -
