Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

II. fejezet Az expozíció Mivel as expozíciót általában előkészítésnek tart­ják, gyakran elégségesnek vélik, ha a drámairó as expozí­cióban egyszerűen csak megadja a szükséges tájékoztatást, mégpedig a lehető leggyorsabban és legvilágosabban. „Tan­nak bizonyos dolgok - mondja Pinerő -, amelyeket minden dráma kezdetén el kell mondani a közönségnek, a lehető leggyorsabban és legügyesebben. Hát akkor miért ne tudjak le az egészet hamar és teljes nyíltsággal?” Pinero meg la fogadja saját javaslatát; a Tanqueray második feleségé­ben^* például Aubrey Tanqueray legénybucaura hívja két ré­gi barátját és vacsora alatt teljes hidegvérrel és nyílt­sággal közöl mindent magáról és küszöbön álló házasságá­ról. A drámairásról szóló kézikönyvek felismerik a stati­kus vagy fantáziátlan expozíció veszélyeit, da azt java­solják, hogy a drámairó a drámaiatlan anyag ügyes kezelé­sével győzze le ezeket a veszélyeket. Baker azt mondja, hogy a drámaíró „minden valószínűség szerint olyan embe­reknek ir, akik, kivéve néhány történelmi téma esetét, semmit nem tudnak anyagáról. Ha pedig ez igy van, akkor a lehető leggyorsabban meg kell értetnie velük a következő körülményeket: 1. kik drámájának szereplői; 2. hol vannak ezek az alakok; 3. mikor játszódik a dráma, és 4. az ala­kok jelenlegi és múltbeli viszonyulásainak mely elemei in­dítják el a cselekményt."^*^ Igaz, hogy mindezeket a tájé­koztatásokat valóban meg kell adni; de mivel az expozíció ^x^Dramatic Technique. New York 1919.- 32 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom