Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
II. Az expozíció
II. fejezet Az expozíció Mivel as expozíciót általában előkészítésnek tartják, gyakran elégségesnek vélik, ha a drámairó as expozícióban egyszerűen csak megadja a szükséges tájékoztatást, mégpedig a lehető leggyorsabban és legvilágosabban. „Tannak bizonyos dolgok - mondja Pinerő -, amelyeket minden dráma kezdetén el kell mondani a közönségnek, a lehető leggyorsabban és legügyesebben. Hát akkor miért ne tudjak le az egészet hamar és teljes nyíltsággal?” Pinero meg la fogadja saját javaslatát; a Tanqueray második feleségében^* például Aubrey Tanqueray legénybucaura hívja két régi barátját és vacsora alatt teljes hidegvérrel és nyíltsággal közöl mindent magáról és küszöbön álló házasságáról. A drámairásról szóló kézikönyvek felismerik a statikus vagy fantáziátlan expozíció veszélyeit, da azt javasolják, hogy a drámairó a drámaiatlan anyag ügyes kezelésével győzze le ezeket a veszélyeket. Baker azt mondja, hogy a drámaíró „minden valószínűség szerint olyan embereknek ir, akik, kivéve néhány történelmi téma esetét, semmit nem tudnak anyagáról. Ha pedig ez igy van, akkor a lehető leggyorsabban meg kell értetnie velük a következő körülményeket: 1. kik drámájának szereplői; 2. hol vannak ezek az alakok; 3. mikor játszódik a dráma, és 4. az alakok jelenlegi és múltbeli viszonyulásainak mely elemei indítják el a cselekményt."^*^ Igaz, hogy mindezeket a tájékoztatásokat valóban meg kell adni; de mivel az expozíció ^x^Dramatic Technique. New York 1919.- 32 -
