Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

be kell mutatnia a kiterjesztés olyan lehetőségeit, amelyek egyenértékűek a szinpadi cselekmény kiterjesztésével. 5. Két vagy több ok-okozati vonal is kidolgozható, ha ezek megoldása az alapcselekvésben benn foglaltatik. 4. A bonyodalom meg nem határozott számú ciklusra oszlik. 5* Minden ciklus cselekmény és benne fellelhető a cselekmény jellegzetes folyamata: expozició, bonyodalom, összeütközés és csúcspont. 6. Amint az egyes ciklusok csúcspontjukhoz közelednek, a feszültség növelése az érzelmi megterhelés növelése ut.ién megy végbe; ezt megoldhatjuk a történések fontosságának hangsúlyozásával, a félelem, bátorság, harag, hisztéria, remény stb. aláhúzásával. 7« A tempó és a ritmus fontos szerepet tölt be a feszültség fenntartásában és növelésében. 8. A jelenetek összekapcsolását vagy hirtelen kontraszt vagy az érdeklődési körök átfedése révén valósíthatjuk meg. 9* Ahogy a ciklusok közelednek az alapcselekvéshez, a tempó meggyorsul, az alárendelt csúcspontok intenzivebbé válnak és szorosan tömörülnek,és a csúcspontok közötti cselekmény megritkul. 10. A valószinüség és a koincidencia nem a fizikai valószínűségtől függ, hanem az adott eseménynek az alapcselekvéshez viszonyított értékétől. 11. A dráma nem egyszerű ok-okozati folyamatosságot jelent, hanem komplex erők osszjátékát; uj erőket is bevezethetünk minden előkészítés nélkül, ha a cselekményre gyakorolt hatásuk nyilvánvaló. 12. A feszültség attól az érzelmi megterheléstől függ, amelyet a cselekmény, a robbanás pillanatának bekövetkezése előtt, még elvisel.