Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)
I. A folyamatosság
I. fejezet A folyamatosság Mivel a folyamatosság vizsgálata tulajdonképpen a jelenetek, kapcsolódásának részletes vizsgálatát jelenti, legjobb, ha egy adott dráma mozgásának pontos elemzéséből Indulunk ki. Sidney Howard Sárga Jackie1* megbízható példája a drámaírói módszernek, és amellett különösen értékessé teszi történelmi háttere is. A vizsgálódónak alkalma nyílik rá, hogy összehasonlitsa a drámairó válogató munkáját mind Paul De Kruifnak^* a kubai eseményekről adott leírásával /amelyből Howard drámájának ötletét merítette/, mind azzal a szélesebb történelmi forrásanyaggal, amely az iró rendelkezésére állt. A Sárga Jack expozíciója három részre oszlik: London 1929-ben, Nyugat-Afrika 1927-ben és az első kubai jelenetek /1900/. Mit nyer az iró ezzel a hármas expozícióval? Mindegyik jelenet határozott célt szolgál: a londoni kép cselekménye bemutatja a sárgaláz elleni harc jelentőségét és utal a veszélyre; a nyugat-afrikai jelenet cselekménye drámai formát ad a veszélynek és kiszélesíti az érzelmi hatást azáltal, hogy mélyebben behatol a tudomány harcosainak tudatos akaratába; az első kubai jelenetek pedig meghatározzák a problémát - a specifikus konfliktus ugyanis ember és környezete között éppen Kubában zajlott. Megjegyzendő, hogy az iró által elgondolt konfliktus nem korlátozódik a kubai eseményekre. Mivel a cselekmény /nem a társadalmi környezet, hanem maga a színpadi cselekmény/ túllép ezeken az eseményeken, az expozíciónak meg kell mutatnia a probléma kiterjesztésének lehetőségeit, amelyek- 13 -
