Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

Divatnak nevezni a fiatalok tömeges szerepeltetését, tervszerű beleillesztését drámáinkba - tévedés és felületes indokolás. Legyen a viszony ehhez a generációhoz bármilyen, sohasem mondható véletlennek sem nálunk, sem pl. a szovjet irodalomban, ahol drámai müvek végtelen sorát szentelték ennek a problémának olyan Írók,mint Arbuzov, vagy Rozov^* (Irkutszki történet. Tanya, Szerencsés utat. Boldogság merre vagy. Egyenlőtlen harc).

A szovjet drámában a forradalom hősei után logikusan következik az uj nemzedék megjelenése, mely már a szocializmusban született és belenő a kommunizmusba, egy szovjet nemzedék, mely problémáival biztosítja a korszerű szovjet dráma tematikai szinvonalát. Nálunk az első világháború, az első köztársaság,^* a megszállás vagy a prágai felkelés generációjával olyan korszak képviselői ütköznek öszsze, melynek élményanyagát csak a felszabadulás utáni idők szolgáltathatták. Ez bizonyos értelemben éppen annak a két világnak az összeütközése, mely egyedül alkalmas anyag a jó, időszerű és korszerű dráma számára.

Hogy drámairásunk mégsem tudta oly módon kifejezni ezt, amely megfelelne korunk nagyságának és tartalmának, hogy bár teremtett néhány kitűnő alakot, de hőst még mindig a mai napig nem, ennek oka mégsem a témaválasztásban rejlik: a téma megérkezett időben, amikor a nemzedék megérett. A hiba sokkal inkább abban van, amit a jelen összetevői közül kiválaszt, világnézetünk szemszögéből megvilágítva szinpadra állit és ahogy ezt a világnézetet a dráma nyelvére lefordítja.

Már megjegyeztük, hogy ezek a darabok szinte kivétel nélkül vígjátékok és ez már bizonyos mértékig megszabja a realizmus mértékét és a dráma és a valóság ténye közötti feszültség szinvonalát. Ha figyelembe vesszük, mi e darabok vígjátéki hatásának legfőbb forrása, nemcsak két ellentétes, egymással szemben álló világnézetet láthatunk,- 75 -