Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

avult. (Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy a helyes világnézeti megközelités még nem biztosíték arra, hogy művészileg hatékony és gondolatgazdag alkotás születik... Ebben csak a gondolat, a tehetség és a művészet színvonalának van elhatározó szerepe.)

A hős tehát nem futó kelléke a drámának, mely automatikusan keletkezik a beszélő szinpadi személyek replikáinak aritmetikai összességéből, hanem az egyetlen lehetséges eszköz, mellyel a drámai műalkotás élő, harcos, emberiormáló társadalmi erővé válik. A konfliktus, amelybe kerül, nem az eseményeknek egy emberi alakokkal, összetűzésekkel, viták és titokzatos összefüggések feszültségével fűszerezett epizódja, hanem az egyetlen lehetséges eszköz, melylyel a mű eszméje és társadalmi mondanivalója eljut az emberek tudatába.

Tehát a korszerű hős, a mai kor gondolatának hordozója életünk központi konfliktusában - drámánknak nem a várva várt és folytonosan sürgetett megfelelő színvonalát, de létezésének elengedhetetlen feltételét biztosítja.

8

nemrégiben lázasan biráltuk azoknak a daraboknak a szériáját, melyeknek állandó témája az idősebb és a fiatalabb nemzedék harca, ügy éreztük, ezek a müvek elaprózzák korunk nagy konfliktusát, négy fal közé szoritják a cselekvés szinterét, a magánélet intimitásaivá süllyesztik a társadalmi fejlődés egyetemes politikáját. Lehangolt bennünket, hogy örökké ismétlődik a szereplők felsorakoztatása, nem tetszett egyes tipusok krónikus visszaétérése (a jószivü huligán stb.). Ezeknek a - különben rendszerint jól megirt és sikeres — daraboknak kétségtelenül voltak komoly hibái, egészében mégis figyelemre méltó jelenségnek kell tekinteni.- 74 -