Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

ember a barikád helyes oldalára állva vesz részt a harcban, életét összekapcsolja a jövő igazságával, mert jó, nemes, felvilágosult és merész, ellenfeleinek reakciós szerepe pedig emberi hibáik és a múlt filozófiájának és moráljának velejárója, ebből ered a birtoklás vágya, amely minden bűntény elindítója és mozgatója. Egy SS-katona, akinek önálló gondolatvilága van, lehet, hogy anakronisztikus, de csak ily módon kerülhet a drámába.

Nem mehetünk el szó nélkül egy tény mellett: a múltban és a múltat felidéző mai drámákban, amelyekben emberi sorsokban ölt testet a történelmi igazság, egy nagyon fontos és jellemző dolog mutatkozik: a kisebbség varázsa, az ellentét csábos feszültsége. Ez igy van a mai nyugati drámákban, melyekben a realizmus ereje magával hozza az éles társadalombirálatot, és igy a mi történelmi drámáinkban. A helyzet alaposan megváltozik azonban, amikor a hős filozófiája már a túlnyomó többség filozófiájával azonos, amikor igazsága összhangban áll a társadalom igazságával és történelmi távlatával. Ezért szoktunk kételkedni: vajon a konfliktus gyengesége nem törvényszerű jelenség, nem a tényekből, tehát magából a mai szinházból, a mai drámából következik? A konfliktus gyengesége nem függ össze a szocializmus erejével? És van egyáltalán mód arra, hogy a konfliktus visszanyerje hajdanvolt erejét, társadalmi hatását, a megismerés és a drámai vallomás képességét?

10

Meg vagyok győződve, hogy a konfliktus újjáéledése és ezzel együtt a dráma magasabb színvonalú művészi valóságábrázolása (és a dráma valódi tektonikájának, művészi oszthatatlabságának, lélektani és társadalmi aktivitásának újjászületése) csakis újfajta életélményen átszűrve jöhet létre. Újfajta megismerés csak akkor fakadhat belőle, ha sikerül legyűrni a gátakat, amelyeket a személyi kultusz ránk hagyott. Nem az autocenzuráról van szó, amit mostaná-140 -