Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
ban olyan sokat emlegetnek; a dráma, mint a művészi megismerés sa.iátos formája és az élet agyag egy bizonyos tipusa. annak a konfliktuson keresztül való kifejezése, szemléltetése közötti ob.lektiv összhangról van szó, amit a személyi kultusz öröksége akaratlanul is száműzött *a drámából és eltávolitott a szinpadi megvalósításból. Arról van szó, hogy a kor legdrámaibb anyagai előtt - ha készek vagyunk már az igazság felismerésére - újra ki kell nyitni a kapukat. Nagy drámát inni mindig azt jelentette, leleplezni a kor fő konfliktusát és egyéni hősök konkrét konfliktusain keresztül megközelíteni azt. A korszak fő konfliktusa volt például a forradalom és az ellenforradalom összeütközése: innen a szovjet klasszikusok elevensége és kivételes formátuma. Ugyanilyen fő konfliktus volt később a Nagy Honvédő Háború: innen azoknak a drámáknak a magával ragadó, megrázó ereje, melyek hőseik sorsán keresztül a háború drámai anyagát dolgozták fel. A sematizmus időszakának dogmatikus és konfliktus nélküli darabjai elsősorban azért voltak gyengék, müvészietlenek és drámaiatlanok, mert nem közeledtek a háború utáni békés élet fő konfliktusai felé, hanem ellenkezőleg, eltávolodtak azoktól, nem vették tudomásul, tehát lényegében eltitkolták. Ugyanis ha a kommunizmus és .az imperializmus történelmi harca teljes erővel dúl és nagymértékben befolyásolja életünket, ha a háború és a béke állandó potenciális konfliktust teremt, a kor és a generáció központi konfliktusát, tehát a művészi élmények és anyagok kimerithetetlen forrását, akkor sem kerülhetjük ki az uj konfliktust: a kommunizmus építésének központi morális konfliktusát, a lenini és a nem lenini elvek közötti konfliktust, a béketáboron belül, a szocializmuson belül, a kommunista erkölcsben és magánéletünkben meglévő konfliktust.
