Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

Ezeket a hősöket természetesen sehol sem találjuk meg tiszta laboratóriumi állapotban; a szinpadi alak, azt lehet mondani, mindig több dolog kombinációja, sőt, a gazdag életanyag és a gondolati sajátosság rendszerint sajátos drámai összetételben jelentkezik (egyáltalán, a jó drámában a szabály mindig a kivételekből tevődik össze): a fiatal hős nagy tapasztalata, vagy az egyszerű ember nagy felismerése - nagy konfliktusban! - lehet egy szélsőséges drámai cselekvés, vagy nagy lelki megrázkódtatás forrása stb.

Ezzel szemben vannak a drámatörténetben Írói egyéniségek, akik egész világosan egyik, vagy másik vonalat követik: Leonov, a fiatal O’Neill, Komyejcsuk, Williams vagy Lorca az elsőt, Shaw, Brecht, Sartre, Kruczkowski vagy Liirrenmatt a másodikat, hogy csak a modern drámairodalomnál maradjunk. De nem szabad a tipusokat mereven elkülöníteni: a kalandos élet és a megismerés szenvedélye között nincs válaszfal, kiegészítik egymást, legtöbbször egymásba olvadnak.

A konfliktusnélküliség alapvető jellemvonása: zűrzavar mindkét irányban. Az alak élettapasztalata ellentmondásban van a néző élettapasztalatával, és az alak megismerése, gondolkodása sokkal korlátozottabb, mint a néző gondolatai és következtetései, melyek az élettapasztalatból következnek. Az effajta dráma összes tulajdonságai - múlandó értékű téma, feltartóztathatatlan deheroizáció, műfaji keveredés, az eredetiség hanyatlása, a dráma és a drámaiság más művészeti ágakkal és műfajokkal való pótlása, de mindenekelőtt a gondolkodás spontaneitása és alacsony színvonala és ellentmondás abban, ami a színpadon és az életben a legfontosabb — mind e zavarok következménye. Végső eredménye a társadalmi aktivitás hanyatlása, melyet a megismerésnek, az igazságfolyamatának kellene kifejezni,a konfliktusnak általánosítani, tehát a dráma csekély, vagy nem- 136 -