Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

Ezeket a hősöket természetesen sehol sem találjuk meg tiszta laboratóriumi állapotban; a szinpadi alak, azt le­het mondani, mindig több dolog kombinációja, sőt, a gazdag életanyag és a gondolati sajátosság rendszerint sajátos drámai összetételben jelentkezik (egyáltalán, a jó drámá­ban a szabály mindig a kivételekből tevődik össze): a fi­atal hős nagy tapasztalata, vagy az egyszerű ember nagy felismerése - nagy konfliktusban! - lehet egy szélsőséges drámai cselekvés, vagy nagy lelki megrázkódtatás forrá­sa stb. Ezzel szemben vannak a drámatörténetben Írói egyéniségek, akik egész világosan egyik, vagy másik vonalat követik: Leonov, a fiatal O’Neill, Komyejcsuk, Williams vagy Lorca az elsőt, Shaw, Brecht, Sartre, Kruczkowski vagy Liirren­­matt a másodikat, hogy csak a modern drámairodalomnál ma­radjunk. De nem szabad a tipusokat mereven elkülöníteni: a kalandos élet és a megismerés szenvedélye között nincs vá­laszfal, kiegészítik egymást, legtöbbször egymásba olvad­nak. A konfliktusnélküliség alapvető jellemvonása: zűrzavar mindkét irányban. Az alak élettapasztalata ellentmondásban van a néző élettapasztalatával, és az alak megismerése, gondolkodása sokkal korlátozottabb, mint a néző gondolatai és következtetései, melyek az élettapasztalatból következ­nek. Az effajta dráma összes tulajdonságai - múlandó érté­kű téma, feltartóztathatatlan deheroizáció, műfaji kevere­dés, az eredetiség hanyatlása, a dráma és a drámaiság más művészeti ágakkal és műfajokkal való pótlása, de mindenek­előtt a gondolkodás spontaneitása és alacsony színvonala és ellentmondás abban, ami a színpadon és az életben a legfontosabb — mind e zavarok következménye. Végső ered­ménye a társadalmi aktivitás hanyatlása, melyet a megis­merésnek, az igazságfolyamatának kellene kifejezni,a konf­liktusnak általánosítani, tehát a dráma csekély, vagy nem- 136 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom