Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
A valódi ellentét nem a drámai konfliktus egyes irodalmi változatai és színpadi megoldásai között van, hanem a konfliktus ereje és gyengesége között, abban, hogy az egyik drámában van drámai konfliktus, a másikban pedig nincs» 6 A szovjet forradalmi drámairodalom nagysága és ereje mindvégig abban volt, hogy konkrét drámai müvek egyes konfliktusai és a kor központi, jellegzetes konfliktusa között nem volt semmiféle választó vonal - azonosak voltak a világ alapos megismerését, az embereket és az emberekről tett vallomást illetően: A forradalom harca az ellenforradalommal az egész kor harca volt és minden egyes ember sorsa kivétel nélkül összefonódott a forradalom sorsával, mindenki számára egzisztenciális kérdést jelentett - az egyéni és az általános, a személyes és a történelmileg jellegzetes egysége, a jó és a rossz polaritása tökéletes és teljes volt. A konfliktust maga az életélmény biztosította. A Nagy Honvédő Háború alatt a szovjet dráma ismét meg tudta ragadni a nagy, mindent átfogó és mindenkit érintő konfliktust, amit az élet és a történelem teremtett: olyan müvek születtek, mint Komyejcsuk Frontja, mely közvetlenül a hadvezetés égető kérdései felé fordult (lehet-e az idősebb, veterán parancsnokok koncepcióját.a képzett fiatal káderek eredeti gondolkodásával és bátor kezdeményezőkészségével pótolni); Leonov Inváziója, mely éles ellentétbe állitotta az egyén magányosságát és "beteg lelkiismeretét" a népek együvé tartozásával, mely boldogit és erősit; a nagy drámai balladák (Leonov, Kornyejcsuk, Szimonov, Lavrenyov egyes müvei) jelentős müvek, de a többi drámában is kirajzolódnak az ember és a kor erényei és hibái: az elszántsággal szemben áll a gyávaság és az árulás,- 122 -
