Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

a hazával szemben áll az ellenség - és mint e drámai konfrontáció par excellence megoldása megjelennek az uj nemzeti és népi értékek, a hit, az önfeláldozás és az öntudat legsüritettebb és legkiélezettebb formája, a hősiesség. A legkülönfélébb irodalmi értékeken túl, amelyeket ezekben és hasonló szövegekben ma találunk, egy bizonyos: mindegyik egy harci tett volt, a társadalom elvárta ezt a tettet és a művészek a konfliktuson keresztül valósították meg a drámában, áthozva az életből és hitelesítve azt.

Lényegesen nehezebb a helyzet azokkal a drámákkal, melyek a háború utáni időszakot, a békés életet ábrázolták és amelyekben a konfliktusnélküliség nyomai egyre határozottabban és messzehatóbban kezdenek megmutatkozni. A konfliktusnélküliség eredetét és forrásait a szovjet drámában sokféleképpen magyarázták: egyesek a kozmopolita kritikusokat vádolták, akik nem szenvedtek eleget a háború alatt és a háború utáni életet idillikusán képzelték el, az imperializmus, az imperialista kultúra, ideológia és a szovjet kultúra és ideológia közötti mindenféle harc nélkül. Mások abban vélték a magyarázatát, hogy a szovjet dráma témaköréből kiestek az életre-halálra kiélezett ellentétek, a hazafiság, hősiesség, vagy kapituláció kérdése, és hogy a hétköznapi konfliktusok sajátos "drámai robbanóanyagukkal" előtérbe kerültek a háború megrázó és hatásos drámájával szemben; végül és leggyakrabban a .16 konfliktusa a még .jobbal elméletével magyarázták a konfliktusnélküliséget, amely a szovjet ember magas morális értékeiből származik és feltételezi, hogy elég az, ha a dráma meghatározó tényezője a kommunista erkölcsi ideál példáját adja. Ezeket a véleményeket természetesen meg kell fontolni akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy ugyanabból a gondolatforrásból erednek, mint maga a konfliktusnélküliség.

Gondolom, a konfliktusnélküliséget - mely semmiképpen sem a kompozició és a művészi architektúra, hanem a gondolati- 123 -