Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

hogy élvonalbeli drámaíróink dráma helyett "drámai riportokat", "a nézővel folytatott beszélgetéseket", "moralitásokat", "életképeket", édességeket és szirupos idilleket Írnak; arról sincs szó természetesen, hogy bonyolult konfliktusok, mint a fasizmus és annak mai hasonmásai, vagy a polgári erkölcs, mint a fasizmus biztos táptalaja ellen Írott drámák problémavilága - Hrubin, vagy mindkét Kundera^1, kitűnő és jelentős müvei nem vetnének fel aktuális és fontos problémákat. Egész másról van szó.

Akármikor konfliktusnélkiiliségről beszélünk, mindig a szovjet drámairás egy bizonyos szakaszára, a jó és a még jobb konfliktusának elméletére gondolunk. Elfelejtjük, hogy a konfliktusnélküliség nemcsak a színháztörténet,vagy az irodalomtörténet meghatározása, hanem mindig, mindenütt állandó szimptomája volt a dráma hanyatlásának: például az egész dekadens polgári drámára mindenekelőtt a konfliktusnélküliség jellemző: a konfliktus hiánya és a pszeudokonfliktus között semmi különbség nincs: és ennek a drámairodalomnak a konfliktusa eltávolodik az élet fő konfliktusától, és a kor fő antagonizmusától, kiagyalt ellentétekkel eltereli a figyelmet a valóságról. Innen a társadalmi gyengeség, innen az ismeretelmélet és a művészi formák atomizálódása, innen a kapitalista színház élettelensége és gazdasági hanyatlása.

De valójában nem nagy a különbség a konfliktus és a relativ konfliktus között, tehát, hogy képes-e a dráma megragadni a kor ellentmondásos igazságát, vagy tétovázva, habozva próbálja megközelíteni. Csak akkor válhat a modern, dráma valóban korszerűvé, ha ezt a feladatát teljesíti.

Kern vádolhatja természetesen senki drámaíróinkat azzal, hogy tudatosan megkerülték a társadalmi valóságot, összehasonlíthatatlanul nagyobb társadalmi szerepet töltenek be, mint azelőtt bármikor. De ha összehasonlítjuk azzal a szereppel, melyet a drámának be kellene töltenie, melyet- 115 -