Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

- tekintettel társadalmi hatóerejére és tekintettel az alkotó erőkre, melyek ma az iró rendelkezésére állnak - betölthetne . alaposan megváltozik a kép. Ha végigtekintünk a korszakon, amelyben az élet lenini normáit kivivtuk és megszilárditottuk a múlt maradványaival szemben, megállapíthatjuk: nekünk drámaíróknak igen csekély részünk volt ebben.

Ellenkezőleg, legjobb drámaíróink, akik néhány évvel ezelőtt még társadalmi erkölcs kulcskérdései felé fordultak müveikben (Kitüntetettek,^* Értelmiségiek.^* Szeptemberi éjszakák. Ilyen nagy szerelem. * Szemtől szembe^ stb.). mostanában olyan darabokat Írnak - vagy dramatizálnak! - amelyek vidámak, mulatságosak, elméssk, ügyesek, de egész társadalmi igényük, célzásaik, tematikai spektrumuk és művészi mélységük sokkal kevésbé érintik a lényeget, a társadalom szempontjából kevésbé "égető” kérdéseket vet fel. A dráma mai legfőbb szerepére - együttműködni a lenini értelemben vett kommunista erkölcs megszilárdításában - nem reagáltak eléggé operativ módon és következetesen íróink, mint azt 1945-ben, 1946-ban tették az akkori feladatokkal. Kissé megtorpantunk a feladatok teljesítésében, melyeket a ZX. kongresszus jelölt ki számunkra.

Ez a folyamat természetesen összefügg a társadalom karakterének egész sor objektiv tényezőjével. De ehhez ismét a szocialista dramaturgia legfőbb áramlatához kell visszatérnünk, a szovjet drámairodalomhoz.

5

Maxim Gorkij dráma reformáló karakterével szemben sokan kétkedve csóválják fejüket: Drámái valóban a szocialista korszak sajátos tettei, hiszen nagyobbrészt (eredeti változatban) még a forradalom előtt keletkeztek, tehát Írójuk a régi rendszer valóságából és gondolkodásából merítette. Kiolvashatjuk belőlük a szovjet dramaturgia törvényszerü- 116 -