Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
A mai törekvések sokkal kevésbé jellegzetesebbek és sokkal tüzetesebb vizsgálatot kivárnak; ugyanis a társadalmi indítékok sem annyira tömörek és történelmi szempontból elhatároltak. De világos és egységes karakterrel rendelkeznek: az átmeneti időszak karakterével, melyet egyszer talán igy fogunk nevezni: átmenet a személyi kultusz maradványaiból a munka és az alkotás lenini normáiba. De induljunk ki magából a drámából. Milyen általános jellemvonásokat mutat az utóbbi időszak? Azt, hogy számos alkotó ismét a múltban kutat Igazi konfliktusok után - ha nem is mennek olyan messzire, mint az ötvenes évek küszöbén tették, hanem inkább a háború, a megszállás, a felkelés eseményei térnek vissza "magasabb szinten" irodalmunkban; azt, hogy a hangsúly a mai társadalmi élet központi témádról újra szabadon és feltűnés nélkül áttolódik a "kevésbé központiak" irányába, hogy azok az irók is, akik annak idején izzóan aktuális, a társadalom és a kor elevenére tapintó müveket Írtak, ma csak viszonylag aktuális és égető kérdéseket vetnek fel, és hogy a társadalmi erkölcs nagy kérdései átkerültek a komédiákba, például Vratislav Blažek kitűnő szatíráiba;azt, hogy egyre gyarapodnak azok a müvek, melyek kevésbé képesek hivatásuk betöltésére, vagyis arra, hogy a konfliktust logikusan, következetesen, egységes stílusban, a társadalmi igazságnak és mozgató erőinek megfelelően tudják megragadni; és végül azt, hogy drámával nem felelünk a kor rejtett kérdéseire, megelégszünk annyival, hogy megpróbáljuk a kérdést feltenni, s ezzel a dráma, mint küzdőtér, ahol győzni lehet vagy elbukni, tanuk pad.iává változott, ahol az ember csak akkor kerül veszélybe, ha szántszándékkal hazudozni kezd. Természetesen nem arról van szó, hány szerző fejezi be egész estét betöltő drámáját nyitott kérdéssel, melyet valamelyik szereplő feltesz a már kivilágított nézőtér előtt (JariŽ, Stehlík, Danek,^0, és mások); arról sincs szó,