Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

(mert közvetve az igazi konfliktasnélküliség védelmében) állítjuk, nem nézzük nagyon gyakran Csehovot az utánzók, az őt kihasználók,vulgarizálók szemével? Ez az "érzékeny", "mozdulatlan", "passziv" Csehov a valóságban nem egy eredeti gondolkodó, egy erős filozófiai fegyverzetű látnok? És végül: nem találkozik Eedda Gabler vagy Rosmer Ivanovval az életük kiteljesedésének pillanatában, nem közeledik-e Solness Ványa bácsihoz és viszont? És ami a legfontosabb: nem éppoly nyomatékosan és egyértelműen jósolják-e meg a világ átalakulását és az ember felszabadulását a Három nővérben, mint mondjuk a Népgyülölőben?^*

ügy érzem, hogy a megismerés és a mélységek feltárásának szándéka szempontjából a súlyos, elektromossággal teli légkörben kibontakozó ibseni konfliktus sokkal több közös vonást mutat a "széteső", de gyakran a végletekig kiélezett, a felindult, fájó és megfáradt lelkekben lejátszódó csehovi konfliktussal, mint amennyit mi elismerünk.A "forma" egyszerűen megfelel a "tartalomnak", a kompozíció tényezői a társadalom tetterejének, amit megjelenít, elemez és birál. Ibsen és Csehov a drámaintegrálás eltérő módszereivel hasonló eredményhez jut el: a nagy társadalmi aktivitáshoz, a társadalom formálásához, a történelemben való aktiv részvételhez.

Az ibseni és csehovi "struktúráról" alkotott mai véleményünket bármennyire is befolyásolja örököseik és vámszedőik működése, ezek is csak a valódiságot igazolják, hogy Ibsen és Csehov egy pontban érintkeznek egymással. Ez a közös pont: a. bátorság és az igazság érdekében tett erőfeszítésük. Nagyon jellemző, hogy a nagy művészek, akiket Ibsen igazi követőinek tekintünk (pl. Arthur Miller az Édes fiaimban.^* vagy Lilian Hellmann első müveiben), később rengeteget vettek át Csehov irói és pszichológiai fegyvertárából (Hellmann az Őszi kertben. Miller Az ügynök halálában). Viszont Csehov elismert követői (például Leonyid Leonov, va~y a maga Módján Alekszandr Kornyejcsuk) a- 102 -