Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
Az igazság drámaisága
szakaszában; de vajon döntő különbségek ezek a társadalmi igazság megközelitése szempontjából? Ibsen határozott, fejlett társadalomszemlélettel és világnézettel rendelkezett, Csehov az átható és megindító életérzések művésze, aki a hatást őszinteségével éri el. Dehát - az emberről és a világról tett tanúvallomás szempontjából - nem ugyanazt mondják-e mindketten, nem jutnak-e el mindketten az ellenszegüléshez, a gonosz, kegyetlen, minden szépet és nemeset elpusztító társadalom elleni (megvalósult vagy meg nem valósult) lázadásig? Ibsen fő kifejezőeszköze a szemléletes példa és a néző elé tárt bizonyiték, Csehové az emóciók és az önmagában is gondolatteremtő érzések költői megkomponálása; de nem jutnak-e el mindketten a felismerésig, hogy a korszak fő gondolatait csakis az élő kortársakon keresztül fejezhetik ki, nem torkollik-e minden egyes drámájuk társadalombirálatba? Ibsen intellektuel és felvilágosult ember, Csehov az élet szerelmese, Ibsen elsősorban logikus gondolkodó, Csehov finom portréfestő és érzékeny krónikás; de vajon nem olyan szenvedélyes költői-e mindketten koruknak, kortársaiknak és a kor problémáinak, hogy még csak megközelitőleg sem találkozunk mai drámairodalmunkban hasonló tudatos időszerűséggel? Végül is az egyoldalú jellemzés nem önámitás? Ibsen a Társadalom támasza, szavak energikus mérnöke és az események megdöbbentő előkészítője azonos művészileg a költő Peer Gynttel vagy a Trónkövetelővel? Nem állnak Hedda Gabler vagy Nóra magáramaradásával szemben a Rosmeresholmban. vagy a Tenger asszonyában eltéphetetlen emberi kapcsolatok? Meg lehet Írni Hedda, Stockmann, vagy Solness alakját ez emberi lélek mélységeinek feltárása nélkül, amit Csehov kiváltságának tartanak? És forditva; Csehov életműve igazán csak az emberi sorsok gáttalan áradása, kizárólag csak a cselekménytelenség jellemző rá, tehát valóban nincs nála konfliktus, ahogy azt gyakran és illetlenül- 101 -