Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Az igazság drámaisága

fontosabbról: nem vizsgálták meg a drámát, mint a megismerést sui generis, sui maxime exclusivi generis.

Melyek a legtöbbet emlegetett ellentétek Ibsen és Csehov között? Ibsen meseszövésével szemben áll Csehov érzékeny lélekelemzése és érzelmi evokációja; az Ibsen-drámik előterében folyó felépített és kiélezett összefüggésekkel szemben - a csehovi "belső konfliktus" a második és a harmadik sikon; az egyiknél a tudomány és a társadalmi mozgalmak tömör összeforrottsága - a másiknál mondjuk a gazdagon hangszerelt összhang a természettel; Ibsen tárgyilagos vitáival, alakjainak tevékeny autopszichológiájával, a dolgok megvilágitására irányuló türelmetlen erőfeszítéssel szemben - Csehov melankóliája, ki nem mondott szavai és gyakran az élmények nyers megmunkálatlansága, drámai formátlansága; Ibsen magányos, lázadásával vagy bűnével izolált hősével szemben - Csehov millió szállal, gyakran spleennel megkötött hősei; az északi ember cselekményteremtő aktivitásával, viszonylag erélyes tempójával és bizonyos feszitettségével szemben - a szláv lassúság, bizonytalan hangulat, sőt letargia; a pasztellfinomságu jellemek toliraj zával szemben, a dokumentáris faktográfiával szemben lélektani elmélyülés, az absztrakt vég helyett konkrét, sajgó fájdalom, a szinpadi viharok helyett "lelki viharok" stb., stb.

Nem lenne nehéz ezeket az ellentéteket az egymástól merőben eltérő életélményből levezetni, mely a szinpad két nagy költőjének a drámai anyagot szolgáltatta, vagy alkotói egyéniségük, világnézetük,az "emberhez való viszonyuk" különbözőségéből. A mohó, kezdeményező, expanziv Berniek konzult * könnyű lenne szembeállítani a rezignált, fáradt és pesszimista Ivanowal, Nórát vagy Heddát, az akarat, a tervek, a tettek asszonyait Csehov nőalakjainak elvágyódásával és kiszolgáltatottságával: egymás ellenlábasai, osztályuk képviselői, a történelmi fejlődés két különböző- 100 -