Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

A szöveg többi részót Zavadszkij, mint főszereplő mondaná el. És ha nincsen ellenére, a szöveget belátása szerint hol prózában, hol ritmikus sorokban mondhatná el. Ez könynyedséget ad, a rögtönzés hatását kölcsönzi annak a résznek, amelyben társulatunk színészei bemutatkoznak a nézőknek. Nincs kifogása ellene?- Természetesen nincsen. Ez szellemes megoldás. A dalocskát pedig Alekszej Itaitrijeviccsel és Nyikolaj Ivanoviccsal együtt megformálom.- Szeretem az energiáját és a fantáziáját,Milyen fontos ez a színházban! Ez a tehetség! Menjen,alkosson! - dicsérte Vahtangov Antokolszkijt.

Természetesen távolról sem jegyeztem fel Vahtangov és Antokolszkij párbeszédének minden szavát, csak a lényegét, miután ezalatt lenn, a tükrök előtt az előadás szereplőire nagy munka várt.

A nézőtéren megjelent Szimonov és közölte Vahtangovval: a színészek felkészültek, hogy bemutassák az öltözés mozzanatát.- Eltűnő - mondotta Vahtangov -, menjenek fel a színpadra, a holmijaikhoz és zenekiséret mellett próbálják el néhányszor az öltözködést a maga vezetése mellett.- A függöny mögött?- Nem, a függöny szét lesz nyitva, de én nem nézek oda, amíg maga nem lesz elégedett társai munkájával. Ezt az epizódot átnyújtom magának, miután olyan sokat fáradozott a ritmusgyakorlatokkal.

Az elégedett Szimonov a szinpadra ment, hogy vezesse az "ajándékba kapott” epizódot. Vahtangov pedig adminisztrációs ügyekbe merült Kotlübajjal és Turajewel. De nyilvánvaló volt, hogy félszemét azért a színpadon tartja.

Szimonov azt javasolta a diszbevonulás résztvevőinek, hogy a magukkal hozott és meghatározott rend szerint elhelyezett jelmez járulékuk mellett helyezkedjenek el, maga