Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Ártatlanul rabláncon Keikobald karacán király lányát látja, fenség,

S hozzá Turandot rabjaként, aki kegyetlenül minden bajom szerezte!

Mily keserű, valódi könnyek peregtek Adelma szeméből! Milyen másként, más szinben, más felhangokkal csendült fel Orocsko szava!

ó, nyissa meg szivét, fenség, jajomnak, ha van emberi érzés kebelében.

Adelma nemcsak sirt. Bosszúra hivott! Intette Kalafot!

...Gondolja el, mit szenvedek, szivem mit áll ki, hogy őt, egész családom kiirtóját kell szolgálnom, cselédként!

— Kitűnő! - mondta hangosan Vahtangov.

...Mint idegenre, nézhetett gyanúval fenség, most- ismer.

Mi pedig őszintén úgy éreztük, hoey a szinésznő ajkán felcsendülő szavakat gondolatok, látomások, érzések hevítik magasra.

A szinésznő, aki előttünk állott, talán nem rendelkezett még a tragika minden adottságával, de mindenesetre nagy drámai skálájú művész volt.

Adelma és Kalaf jelenetének végén Vahtangov felment a színpadra és melegen átölelte Qrocskót.- Most már folytathatjuk a próbát - jelentette ki s visszatért rendezői asztalához.

És megkezdődött az örökös "Még egyszer! Még egyszer!" Vahtangov véleménye szerint nem csak az volt a fontos, hogy a szinész rögzítse a megtalált elemeket, hanem- 78 -