Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

az Is, hogy mindazt könnyedén, vidáman, alkotói lelkesült­­séggel hajtsa végre. így volt ez most is az "éjszakai Jelenet" különböző változataival, amelyekből kevés maradt meg a végleges elő­adásban. A variánsok végeláthatatlanul ismétlődtek késő éjszakáig. Orocskót Vahtangov hatalmas temperamentumának kirob­banása érzelmi fellobbanásra késztette, s ez az érzelmi töltés a próbák során végül is könnyed és nagy színpadi kifejezőerejü formába öltözött. Vahtangov gyakran volt éles és könyörtelen a színé­szekkel a próbákon, de mi tadtuk, hogy ez a művészet irán­ti igényességéből,megalkuvást nem ismerő természetéből fa­kadt. S emellett nem is ezek a kirobbanások határozták meg JevgenyiJ Bogratyionovics emberi kapcsolatát a fiatal szí­nészekkel. JevgenyiJ Bogratyionovics szerette a költészetet az életben és a színházban egyaránt. Sokat és hosszan próbál­ta az "éjszakai jelenet"-et, megtisztította a képet a fent leirt, rögtönzött pantomimok primitiv elemeitől, költői szellemmel itatta át. Többször is visszatért e képhez, zenei mozzanatokkal hevitette át; a Jelenet kezdetén toronyóra ütött, keringő­töredékeket, zenei szüneteket alkalmazott.- Egyébként - kérdezte egyszer -, mi az a keringő, ami ebben a képben szól? El irta?- Mi szereztük - felelte KozlovszkiJ.18,- És min Játsszák? Mi adja ezt a különös, de a síi "nem kínai" előadásunkhoz nagyon illő hangot?- Fésűk, amelyeket cigarettapapírral vontunk be - fe­lelte Kozlovszkij.-----13------­•Kozlovszki.1 és Szizov - a Turandot hercegnő zene-­­szerzői.- 79 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom