Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
gyan egyesíthető Byivinszkij díszlettervezői stílusa Gozzi vidám, könnyed meséjével. De a legvalószínűbb az, hogy azokban a napokban fel sem tettem magamnak ezt a kérdést. z Néhány nap múlva Vahtangov valóban összehívott valami megbeszélésfélét a régi növendékek csoportjával a Turan dot hercegnő rendezői tervének kollektiv megvitatására. Â megbeszélésről csupán egy listát őriztem meg:azok az elvek szerepeltek rajta, amelyek alapján Jevgenyij Bogratyionovios meg akarta szervezni a tanítványok munkáját. Azon az estén Vahtangov különösen 1ebilincselően beszélt, és ezért inkább figyeltük és hallgattuk őt, semmint hogy feljegyeztük volna gondolatmenetét. Mellesleg szólva, ez aligha sikerült volna, oly hirtelen váltakoztak képzelőerejének szeszélyes capriociól. A papíron csak néhány szót jegyeztem fel: "Nem Schiller... A rögtönzés: érintkezés a nézővel (olasz komédia). Minden formában a szenvedélyek őszintesége (emlékezzenek aXIV. Erikre). Lirai részek is lesznek.... Humor! Humor! De időnként elhallgat és átadja helyét néhány percre a drámának, esetleg a tragédiának... (így játsszuk az Áradást). Abszolút színészi szaktudás: kifogástalan hang, dikció, mozgás. Belülről pedig - határtalan érzelmi töltés! (Sztanyiszlavszkij, Mozart és Salieri.') A mese - a szépről szőtt álom. Álom arról, aminek lenni kellene, ami meg is lesz! (Soroljanak fel meséket.) Még egyszer: rögtönzés, izzó, őszinte érzés, humor szeretet nézőink Irént..."
