Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

tett belőle és élvezettel nyelte le őket. A mellette álló Kudr javcevet elnémította a vágy, hogy ő is kapjon egy falatot. Esdeklő hangon kért egy harapásnyit barátjától, Tartágiiától.

Scsukin dadogva (ez váratlan volt) felelte,hogy a pirog árát meg kell keresni, Fantalone pedig lusta, nem szeret dolgozni, rosszul játssza szerepeit. Pantalone esküdözött, hogy jövőben jobban játszik majd... Tartaglia megengedte, hogy összeszedegesse a morzsákat, amelyek az utolsó falat után tenyerében maradtak. Fantalone kapott az ajánlaton, multaságosan szedegette össze a morzsákat, Tartaglia pedig közben erkölcsprédikációt tartott neki arról, hogyan kell dolgozni. Amikor Tartaglia a következő darabkát a szájába vette, Pantalone észrevétlenül megrázta ruhája ujját, hogy minél több morzsa hulljon tenyerébe.

A jelenet e'lég hosszú volt, de mi magunk sem vettük észre, milyen figyelemmel kísértük a fejleményeket. Az, amiről fecsegtek, nem igen szórakoztatott bennünket, de a rendkívüli komolyság, amelyet csak gyerekeknél figyelhetünk meg, amikor egyikük kandiseukrot szopogat, a másik pedig nem tudja levenni szemét e kinzó műveletről, összefut szájában a nyál és a szerencnóa cukorka tulajdonosnak minden Ízlelési gyönyörét átéli - nos, az életnek ezt a hiteles pillanatát mindkét tehetséges színész hallatlanul pontosan, árnyaltan és nagy humorral játszotta meg.

Tartalgiát magával ragadta a játék heve, s ide-oda lengette Pantalone orra előtt az Ízletes csalétket, mielőtt a következő falatot is bekebelezte volna. S ekkor váratlan dolog történt: Fantalone kitátotta száját és elkapta a pirog háromnegyed részét! A megszégyenült Tartaglia keserű könnyekre fakadt, Pantalone pedig teli szájjal,csupán mozdulataival figyelmeztette, hogy ingerelni soha és senkit nem szabad.

Elbájolt minket a naiv pantomim, jót nevettünk rajta és észre sem vettük, hogy Vahtangov már régóta az ajtóban áll.- 5á