Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
- Nincs ebben semmi szörnyűség - fordult hozzájuk.Apró ságokícal kezdjük. Tegyük fel, hogy a cirkuszban vagyunk. A színpad a cirkusz porondja.Verseny folyik* Carlo Truzzi, a világhírű cirkuszigazgató fiatal clownokat vesz fel társulatába. A clown is a figura egyik változata, és mi, akik itt a nézőtéren ülünk, valamennyien szigorú vizsgáztatók vagyunk, Carlo Truzzi társulatának régi tagjai, néhányan közülünk már hírneves akrobaták. A cirkuszi társulat nem olyan, mint a mi amatőr Stúdióink, amelyeknek többségében valóban tehetséges színészek tartanak előadást a színházművészet felettébb középszerű "képviselői" vagy egyszerűen rokonaik számára. Truzzi, Menander, Busch csak sokoldalú művészeket vesznek fel. A jó bohócnak, ugyanúgy, mint az olasz komédiák szinészfiguráinak rendelkezniük kell mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyeket az előbb felsoroltam, de ezenkívül még akrobatának is kell lenniük, sőt kőtéltáncosnak, egyensúlyozó művésznek, zsonglőrnek és mülovamak isL Truzzi tehát szemlét tart, hogy ki legyen az az egy, legföljebb két ember, akit a bohócok közül társulatába szerződtessen. Nekünk nincsen többszáz színészünk, akik közül kiválaszthatnánk a Pantalone, Brigella, Truffaldino és Tartaglia szerepére legalkalmasabbnak tűnő embereket. Már kijelöltünk négy színészt ezekre a szerepekre.Helyettesítsenek hát száz olyan jelentkezőt,mint maguk! Versenyezzenek, mutassák be előttünk a bohócok mulattatási fegyvertárát, amellyel az olasz komédiák figuráinak rendelkezniük kell... Nem egészen értettük, hogy mit kiván társainktól Jevgenyij Bogratyionovics.- És hogyan rendezzük meg ezt a versenyt? - kérdezte a beállott szünetben Zavadszkij,aki mint rendező, felelősséget érzett fiatal társai iránt. 46
