Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

~ Nagyon egyszerűen - felelte Vahtangov. - Kerítsenek egy kosarat, amely tele van régi jelmezekkel és kellékekkel: nadrágokkal, zubbonyokkal, köpenyekkel, sapkákkal, szóval minél több ronggyal, amelyek segítségével színészeink változtathatják külsejűket, vagy feldíszíthetik magukat.

Állítsanak fel egy asztalt s hordják össze a legkülönbözőbb könnyű kellékeket, amelyek csak a Stúdióban fellelhetők: szemüvegeket, sétabotokat, labdákat, ennivalókat, két-három szelet kenyeret, néhány álszakállt és bajuszt gumiszalaggal, parókákat, púdert, pirositót... tud még valaki ajánlani egy-két hasonló dolgot?

Néma csönd volt a válasz.- ékkor hát - folytatta Vahtangov -, tegyük a következőket: egymásután sorjában kilépnek a színpadra és olyan mutatvánnyal szórakoztatják Carlo Truzzit - ez én vagyok - amelynek hatására a cirkuszigazgató lelkesen felugrik a helyéről, a színpadra rohan és átöleli, összecsókolja az illetőtI De legalább is a földre pottyan nevettében! Hamperegjenek, produkálják magukat1

Vahtangov szokatlanul vidám és élénk volt. Á figurák "négyes fogata" rogyadozó lábakkal állt. Uég ahhoz sem volt erejük, hogy hátramenjenek a kulisszák mögé.- Nem gondolja, hogy ez túlságosan nehéz feladat egy színész számára? - kérdezte szokott, rendkívül udvarias módján Zavadszkij.- Nem, nem gondolom! Itt semmire sem megyünk, ha szokott módon elmélkedünk a szerepről,és a darabban elfoglalt helyzetéről! Cselekedni,dolgozni kell, minden idegszálunk— kai bele kell kapcsolódni a nehéz és igényes feladat megoldásába. Kezdjük meg kicsiben. Jöjjön ki elénk, a színpadra minden figura - hogy átöltözik-e vagy sem, az az 6 dolga -, és egy percen át kösse le figyelmünket. Azt csinál, amit csak akar: balalajkén játszik, verset mond, szellemes rimet költ, akrobatikus számot, pemt«almot, lérbvá-4? -