Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Senki nem érdeklődik a színészek magánélete Iránt? - hangzott fel Vahtangov hangja. - De ezek a kérdések ne képzeletbeli színészekre vonatkozzanak, hanem Zavadszkij, Tolcsanov, Scsukin, Manszurova, Orocsko, Bemizova,Kudr­­javoev, Szimonov dolgaira és problémáira... Ez jó beszédtéma volt!Vahtangov nagyon sikeresen dob­ta be az ötletet. Azonnal eltűnt az a mesterkéltség, amely tömeges helyzetgyakorlatnál rendszerint fellép. Volt miről kérdezősködnünk! Amikor a szobában már nagy volt az élénkség, Vahtangov tapsolt. Hirtelen mindenki megállt, elhallgatott. Zavartan álldogált a hamutartóba gyűjtött bevétellel Zavadszkij és Tolcsanov is. Az "olasz nézők" mintegy vezényszóra, mind elnémultak, a függöny mögül pedig kidugták fejüket az öl­tözködő és félig maszkírozott "komédiások". Mi történt? - hars an t fel "Gozzi gróf'mérges hangja-, miért állt meg minden? Hiszen megmondtam előre,hogy je­lem a Turandot előadásának kezdetét jelzi, nem pedig a helyzetgyakorlat végét. Hiszen keressük a leendő előadás atmoszféráját, amelyben mesénk cselekményének le kell ját­szódnia, és alighogy elértünk valamit (akár egy pillanat­ra!) abbahagyják a próbát. Kezdjük élőiről! Valóban hibáztunk: elfelejtettük, miért rendezte a helyzetgyakorlatot Vahtangov, és amikor tapsolt, ezt a próba félbehagyására adott jelnek tekintettük. De a helyzetgyakorlat cselekményének már kitaposott utján sokkal könnyebben haladtunk előre és Vahtangov két­­három perc múlva felhangzó jelére már mindenki helyesen reagált. Az olasz nézők tovább pletykálkodtak a komédiások é­­letéről, ügyes-bajos dolgairól. Zavadszkij és Tolcsanov hátraadták a függöny mögé hamutartóikat a pénzzel s az e­­melvényt körülvevő szabad térségben két irányba indultak. És újra felhangzott a gong. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom