Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Zav&dszkij köpenye mögé rejtett arccal, tőre markolatát szorongatva, néhány óvatos lépést tett a színpadon. Tolcsanov a nagy karosszék háta mögül kandikált kifelé.Zavadszkij, el&reszegezett tőrével kezében, hirtelen a karosszék mögé vetette magát. Tolcsanov néhány "olasz" háta mögött elosont ás hasrafeküdt az emelvény mögött.

Zavadszkij könnyedén felugrott az emelvényre.

Hála az isteneknek! Pekingiben vagyok,

Itt is akadt egy jótét lélek...- kiáltott fel és ég felé tárta karját.

Mit látok? Való?

Kalaf királyfi él?- mondotta az emelvény mögött fekve Tolcsanov.- Barah! - hajolt fölébe Zavadszkij.- Uram! - kiáltott fel, rápillantva Tolcsanov.- Te itt! Hogyan ?- Pönséged élve, s itt Pekingben?!- Pszt. Csönd. Sehogy még elárulj.- A nagy Lámára! Hogy kerülsz ide?

A két "komédiás" bizonytalansága ránk, nézőkre is átragadt. Nem tudtuk, hogyan reagáljunk játékukra. A jelenet atmoszférája erősen csökkent.- Nem, ez nem az, ami nekünk kell - hallottuk Vahtangov hangját. - Szögezzünk le egy áthághatatlan szabályt a Turandot próbáira: a próbák résztvevői nézők, nem pedig a próbát figyelő növendékek. Itáliaiak. A színpadon az olasz komédia színészei.A nézők és a színészek között egy pillanatra sem szakad meg a kapcsolat. Ilit jelent ez? Ha a színészek jól játszanak, a nézők lelkesednek, helyeslő felkiáltásokat hallatnak, tapsolnak. Ha rosszul játszanak - a- 33 -