Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
- Szék nem azok a figurák, amelyekre szükségünk van! - szakította félbe Vahtangov. - Tudja mit, használjuk fel az olasz komédiák tradicionális figuráit. Ha a színészek jól rögtönöznek, játékmódjuk hitelesíti e figurákat.- De ebből nagy zűrzavar lesz - próbálkozott ellenvetéssel Kyivinszkij.- Kém baj! Uost minden összekeveredett az életben is, a művészetben is. Amig kikristályosodik az uj fonna,jogunk van ahhoz, hogy a múltból bármit átvegyünk, amire szükségünk van.- De a néző...- A néző mindent elfogad, ha szüksége van arra, amit bemutatunk neki. És mire van most szüksége? Romántlkára! Szárnyaló gondolatokra!... A jövőről szőtt álmokra. Optimizmusra, humorra, az életbe vetett hitre s bizakodásra, hogy Kalafhoz hasonlóan mindent elér, amit megkíván, megold minden rejtvényt, amelyet az élet egy szép hercegkisasszony képében ad fel neki! Szék voltak az utolsó beszélgetések, amelyeken a rendező és a díszlettervező közösen keresték azt a formát, amely megfelel a színdarab tartalmának és amellett a mához is szól. A továbbiakban Nyivinszkij számtalan változatot készített a Vahtangov által már elfogadott tervek alapján.Az esetek többségében Vahtangov csak apró, a színpadkép megoldása szempontjából lényegtelen részleteket változtatott, majd tovább kereste a képmegoldások egészének funkcióját, dinamikáját, a cselekménybe való bekapcsolását és a mesével való összhangját. "Csak az kél életre és játszik a színpadon, aminek funkciója van" - ez volt a jelszava. A rendező és a díszlettervező közös munkájának folyamata a szemem előtt játszódott le.Most már a színpadi megvalósítás maradt hátra. Éz is olyan szemléltető leckét nyújtott nekem a rendezésből,amelyet soha nem felejtek el.- 24 -
