Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

lizmus keresése közben naturalizmusba tévedt. Hitt Mityának és ezt a díszletet többé senki se látta.

Most pedig úgy látszik, mi is arra törekszünk - helyesebben* én arra törekszem, bogy "házat mutassak be a házban".

Se különben is, van miről gondolkoznom. Készítse el a végleges vázlatokat és jelmezeket. Nyikolaj Mihajlovics bemutatja önnek a színészeinket. Megláthatja, kit milyen szerepre jelöltünk ki.

Hyivinszkij még megbeszélt Vahtangowal néhány színházi ügyet, majd elbúcsúzott tőle. Jevgenyij Bogratyionovics kikisérte az ajtóig s közben odasúgta nekem:

A Stúdióban senkinek ne meséljen semmit. Én magam fogok majd mindent elbeszélni és megmutatni. Ez külön tudomány. Hivja újra Hyivinszkijt minél hamarabb. Igyekezzék. Sietnünk kell. '

Akkor eszembe sem jutott, hogy Jevgenyij Bogratyionovics e szavainak: "sietnünk kell", más értelmet tulajdonítsak, mint hogy sietnünk kell az előadás előkészületeivel.

Most már úgy vélem, hogy Vahtangov máshogy értette a szavakat. Valóban sietett. Minél többet akart véghezvinni, meg akarta valósítani más elképzeléseit is, mert súlyos beteg volt és nem tudta, mennyi futja még az erejéből.

z

Valóban nem sok idő telt el, s mi Ignatyij Ignatyeviecsel ismét meglátogattuk Vahtangovot.

Az uj szinpadkép-térv végleg megnyerte tetszését.

Az általa már korábban elfogadott színpadi játéktéren félköralaku falak függtek, három bevágással az ajtók számára és boltívvel középütt. Ennek az Ívnek egyik támasza egy fantasztikus, meseszerü spirális oszlop volt, amelyet- 20 -