Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Ilyeani előfordult sálai Harag, elragadtatás, majd váratlanul a helyzet józan értékelése - izzó természete ilyen végletekbe ragadta.- Hogyan is készíthette volna el a jelmezeket - folytatta -, ha még meg sem állapodtunk abban,milyen elv alapján készül a színpadkép? Most már világos a dologi A jelmeznek alapjában véve mainak kell lennie, de néhány kellék kínai jellegűvé teszi! Nagyon sokat segitett ma nekem a vázlataival, Ignatyij IgnatyevicsI Nem olyan könnyű feladat a rendező számára, hogy "meglássa" a leendő előadást. Díszlettervező nélkül ez szinte lehetetlen feladat... Azt az elképzelést pedig, hogy a színpadon felépítjük a Stúdió helyiségét, feladjuk. Nem kell "ház a házban" - ezt már a kis Mitya Szulerzsickij is megmondta Konsztantyin Szergejevicsnek.

Sztanyiszlavszkij nagyon szerette, ha a díszleteket a gyermekek szeme ellenőrzi.Az volt a véleménye, hogy a gyerekek csak a hiteles művészetnek hisznek.Azt gondolom,hogy ebben nem is tévedett. És az egyik Ibsen-darábnál az történt, hogy K. Sz. szinte valódi tornácot épített fel a színpadon. A ház sarkánál egy földhalomba gödröt ásatott és vízhatlan ponyvával béleltette ki. A darab záporral kezdődött, a viz az ereszcsatornán át a földhalomra csüngött és az eresz alatt természetes tócsa keletkezett. A teljes illúzió kedvéért K. Sz. két élő kacsát hozatott a tócsába. A kacsák valóban ragyogóan fröcsögtek a vízben és úgy úszkáltak, "mint az élők".

Sztanyiszlavszkij pedig a Művész Színház kapujában elcsípte Szuler kisfiát, Mityát, bevitte a nézőtérre, maga mellé ültette a próba kezdete előtt, s amikor a függöny szétnyílt és a színpadon megjelent a "valódi" ház a tornáccal, esővel, tócsával és kacsákkal, K. Sz. megkérdezte Mityát: "Nos, hogy tetszik? Ugy-e szép?" De Mitya váratlanul ezt felélte: "Ez nem igaz. A házban nem szokott ház lenni:" És K. Sz. megértette, hogy túllőtt a célon: a rea- 19 -