Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Attól függ, hogy milyen darabot játszanak. Csaholnál és Gorkijnál talán elvonja. De sok esetben segíthet. A színház repertoárja nem állhat csupán köznapi drámából. Hallatlanul archaikusán fogják fel nálunk a színpadot, üj színpadtechnikára lenne szükség. S az uj színpadi körülmények hatására változtatnunk kell a színészi játék technikáján is. Akarva—akaratlan arra kényszerülünk, hogy fejlesszük a színészi játék minden elemét - kezdve a hangon és a dikción, és végezve azon,hogy a szinész rá tudja irányítani a nézők figyelmét a lélek minden rezdülésére...

Vahtangov tovább szőtte gondolatait arról, hogy a szinész és a rendező iránt támasztott követelményeket feltétlenül összhangba kell hozni a színpadi térség újfajta megoldási lehetőségeivel, s meg kell változtatni a megszokott és sajátos dogmává merevült kellékrendszert. Vahtangov helyes követelményei a szinészi és rendezői munka sajátosságainak lényegébe vágtak, s eleven alkotó, forradalmi gondolat csendült ki belőlük. Az ország történelmének uj korszakába lépett, megoldották az uj, igazságos társadalmi rendszer kérdéseit, körvonalazódtak a villamosítás grandiózus tervei. Szovjet társadalom jött létre. Uj követelmények születtek a művészettel és irodalommal szemben

is.

Vahtangov minden törekvését az jellemezte, hogy akarta, kereste azt a művészetet, amely megfelelt az uj nézőnek, az uj forradalmi életnek.

— Éz talán minden, amit ma a Turandot hercegnő előadásáról alkotott elképzeléseimről elmondhatok - mondotta Vahtangov bucsuzása közben. - Tudom, hogy ez nem sok. Tegyen, amit jónak lát; rajzoljon vázlatokat a saját "felelősségére", vagy várjon következő találkozásunkig. Igyekszem majd konkrétabb lenni.

x- 14 -