Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

Befejezés

ÜSt a Lakodalom, a Turandot hercegnő előadásaira készülve kitűnő szovjet színészek uj gárdája nőtt fel, élükön Scsukinnal, Szimonowal. E művészek folytatták és fejlesztették Vahtangov hagyományait.

Nem volt könnyű dolguk a tanítványoknak, akik korán elvesztették mesterüket. Előfordult, hogy hibát követtek el, néha nagy kudarcok vártak rájuk,de ők mindig hivek maradtak Vahtangov legfontosabb elvéhez:

"Keresni! Mindig keresni! Legyen ez mai téma, vagy klasszikus - keresni kell!"

Saját utjának e szenvedélyes,eleven keresése, a nagy, izgalmas művészet keresése avatják a Vahtangov Színházat a legjobb szovjet színházi együttesek egyikévé.

A Jegor Bullcsov előadása, ahol először szólalt meg szovjet színpadon ilyen nagy erővel Gorkij; Pagogyin Puskás ember cimü darabjának történelmi jelentőségűvé emelkedett előadása, amely lelkesülten adta vissza a polgárháború forradalmi romantikáját; orosz és nyugati klasszikus előadások, az élet színes sokrétűségét és izzó légkörét tolmácsoló szovjet müvek ezért arathattak sikert, mert a szinház híven követte Vahtangov legjobb hagyományait, s a szovjet művészet gazdag tapasztalatait és eredményeit felhasználva tovább fejlesztette és gazdagította e tradíciókat.

Vahtangov tanítványai nem törték meg tanítójuknak másik elvét sem. Nem vetették ki maguk közül a jövevényeket. Az a társulat, amely Jevgenyij Bogratyionoviccsal dolgozott, magához hívta a művészeket,akik Vahtangov elveit követték. Ezért találhatunk ma a szinház társulatában olyan neveket, akikre Vahtangov ugyanolyan büszke lenne,mint első tanítványaira. Ezért működik olyan eredményesen a Scsukinról elnevezett sziniiskola, ahol a szinház régi mesterei önfeláldozó munkával nevelik Vahtangov szellemében a fiatal színészeket a maguk és az ország más színházai számára.- 134 -