Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Felcsendült Turandot simogató, tiszta hangja - Man­­szurovának sajátos, különösen lágy árnyalatú hangja volt} Zelima egyhangúan mormolta mondókáját, Adelma éles szavak­kal követelte a foglyokkal való leszámolást. Felüvöltöttek a hóhérok, Barah egyhelyben futott,por­ba hullott Timur feje, kihunyt a fény és felvillant (való­ban felvillant!) az arany, ugráló foltokkal hintve vilá­gosságot a börtönjelenetre. A látvány valóban hatásos volt! A tizenöt másodperc úgy repült el, mint egyetlen pil­lanat, a hóhérok kimerültén hanyatlottak le a lépcsőkre, verítéküket törölgették és rázogatták kezükből a fáradtsá­got. Tolcsanov a kötélen függött. Timur-Zahava leült s az égbolt felé emelve fejét kenyérhéjat rágcsált.És fejük fe­lett felcsendült a lányok hangja...- Újra, élőiről!- Újra! És ismét szenvedélyesen zeng Adelma mély tragikus erővel előadott monológja. Újra megérkezik Altoum és meg­parancsolja, hogy vessenek véget a kínvallatásnak...- Nos, elnyerte-e végre a jelenet a formáját, rajzát? - fordult hozzánk Vahtangov. - Vagy pedig újra azt mondja majd valaki, hogy nem a tartalommal logikusan összefüggő, rendkivül kifejező szinpadi formát értük el, hanem csak valamiféle elvont groteszket?! Milyen gyakran használják nálunk ezt a szót, anélkül, hogy tisztában lennének valódi értel­mével !... Vahtangov nagy figyelmet szentelt a kinai államtanács bölcseit alakitó szereplőknek is. Velük is szerepük "mag­­vát" kereste. Újra ragyogó rendezői órát kaptunk - példaképét an­nak, hogyan dolgozik a rendező a szinésszel a megformálan­dó alakon.- 116 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom